Egyik kedvenc játékom az Europa Universalis 3. Ez egy történelem-szimulációs stratégiai játék, amelyben a XV-XIX. századot lehet a világ tetszőleges országával végigjátszani. Kereskedelem, háborúk, diplomácia, infrastruktúra fejlesztés, felfedezések kora, gyarmatosítás, a történelem szinte minden aspektusát magába foglalja a játék. Az egyik zseniális ötlete az u.n. sliderek voltak: az adott ország kultúráját, társadalmát és szokásait jellemző mutatók. Mennyire tengerész népek vagy mennyire szárazföldiek, mennyire offenzív vagy defenzív a berendezkedésük, mennyire arisztokratikus vagy plutokratikus a társadalom, mennyire szabadgondolkodók vagy mennyire bigottan vallásosak.
A játék eredeti verziója erősen a Whigh történelemszemlélet szerint készült: minél inkább követted a valódi történelemben Nyugat-Európában lezajló változásokat és minél inkább magad mögött hagytad a középkorra jellemző társadalmi értékeket, annál jobban jártál. Azonban néhány verzió múlva átdolgozták az egész rendszert. Alapvetően játék-tervezési szempont motiválta őket: a jó játékban a játékos értelmes döntéseket hozhat. Ne legyen egyértelműen nyerő stratégia.
Ekkortól kezdve a sliderek mindkét iránya valamire jó volt. Volt előnye bigott társadalmat fenntartani, volt előnye a plutokráciának, volt előnye a merkantilizmusnak, stb. Helyzettől függött, melyik volt előnyösebb számodra. Egyetlen kivétel az ország centralizációját jellemző slider volt. Azt megtartották egyértleműen jó-rossz megkülönböztetésnek. Centralizáció nagy táp, a decentralizáció hátrány.
Miért? És miért tűnt ez annyira természetesnek?
