Nihilizmus értékek és a jobboldal

Putyin és Orbán legújabb municiója a nyugati demokráciákkal szemben a nihilizmus vádja, vagyis hogy a liberalizmusnak nincsenek értékei. No persze az elmúlt kétszáz évben minden retrográd zsarnok és zsarnokjelölt hosszasan ostorozta hasonlóan hangzatos, ámde zűrzavaros vádakkal a nyugatot, bizonygatva, hogy mennyire rossz ott nekik és hamarost még rosszabb lesz nekik ottan.
Aztán még mindig itt állunk, kétszáz év múlva is, ácsingózunk és irígyeljük a nyugatot, akiknek a fene egye meg valahogy sose lett rosszabb. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy felismerjük a savanyú a szőlő tanmeséjét a rókával, aki nem ért fel a szőlőfürtig.

Ennek ellenére azonban érdemes kicsit elgondolkozni ezeken a vádakon, mert azért rávilágítanak dolgokra a nyugatot/liberalizmust illetően és méginkább a vádaskodókat illetően.

Szóval azt mondja a jobboldali populista ideológia, hogy a liberálisoknak nincsenek értékei...

Hadd jöjjön most egy hosszabb lélegzetvételű flashback: évek óta csak vakarom a fejem, valahányszor megpróbálom átgondolni, hogy mit is ért a jobb-oldal azon, hogy ők családi értékeket képviselnek.






Ugye ha megkérdezel egy jobboldalit, akkor valamilyen sorrendben a nemzet, vallás és családot fogja, mint fő értékei felsorolni. Ebből az világos, hogy ők valóban sokra értékelik a nemzetet és a vallást. Sokra értékelik, hisz rengeteg mindent hajlandóak alárendelni ezeknek (bár igazából ez se igaz, mert leginkább másokat, nem pedig saját maguk érdekeit rendelik alá). Szerintem jóval több mindent, mint ami jó lenne, de ez egy másik történet.

Node mi van a családdal? Ahhoz képest, hogy a jobboldaliak folyton azt hangoztatják, hogy ők családi értékeket képviselnek szemben a baloldallal és a liberálisokkal, igazából az égvilágon semmi nyoma nincs annak, hogy ők többre értékelnék, több mindent lennének hajlandóak a családnak alárendelni, mintsem bárki más. Sőt, inkább pont fordítva!


Vegyük észre, hogy a jobboldali gondolkodást meghatározó szigorú-apa paradigmában jóval kevesebb energiát kell akár a gyerekbe, akár a feleségbe invesztálni, mintsem a támogató-nevelés családmodelljében.
Van valakinek amúgy egy jó fordítása a nurture szóra ebben a kontextusban?



Az egyik, amit a jobboldali család érték kapcsán el lehet mondani az az, hogy egy évszázada bizonyos szempontból még jogosan állíthatták be magukat a család védelmezőjének.
Kevesen tudják ugyanis, de magában a Kommunista Kiáltványban is szerepel célkitűzésként a házasság intézményének teljes eltörlése. Ez a gyakorlatban annyiban nyilvánult meg, hogy Lenin idején rendkívül egyszerű adminisztratív lépés volt megházasodni vagy elválni. De már Sztálin is kihátrált ebből, és azóta a baloldaliak nagy része el is felejtette, hogy valaha is problémájuk volt a házasság intézményével.
Ergó ez a szempont elavult.

Ha viszont már felmerült a válás kérdése. No itt tényleg van a mai napig eltérés. A jobboldal azt sugalmazza, hogy a válás rossz dolog és próbálja nehezíteni és lebeszélni az embereket erről. Itt valóban van egy család versus egyén konfliktus. Az egyének nyilván akkor lennének boldogabbak, ha elvállnának. A család viszont akkor megszűnik. Ezen az egy ponton elmondhatjuk, hogy valóban, a jobboldali értékrend itt tényleg nagyobbprioritást ad a családnak mint a baloldali vagy a liberális.

Más téren viszont kifejezetten hátrasorolja a család szempontjait a jobboldali ideológia. Ott van ugyebár a női szerepek kérdése. No persze az a szöveg, hogy a nő ne karriert akarjon, hanem törődjön a családdal. Node ez azzal van párhuzamban, hogy cserébe a férj csak a munkával foglalkozhasson, és haza pihenni járhasson. Ergó itt legjobb esetben is a családdal, gyerekkel, otthonfenntartással kapcsolatos energiák átcsoportosításáról van szó. És az tényleg a legjobb eset, ha ez csak átcsoportosítás.
Ugye amikor a gyerek oviban és suliban van, akkor már nem segít neki az, hogy anyuka háziasszony-e vagy dolgozik. Viszont az, hogy apuka nem is érzi feladatának, hogy nevelje, gondozza, az viszont jó eséllyen nettó veszteség.

Ezért amikor a jobb oldali ideológia azt hangozgatja, hogy az asszonynak otthon a helye, nem a karriert építésben, akkor az nem azért van, mert azt akarják hogy több energia jusson a családra, hanem hogy a férjnek ezzel ne kelljen törődnie.
Persze lehet érvelni a mellett, hogy a feladatokra való specializáció hasznos tud lenni, de azért ezt ne állítsuk be család-centrikusságnak.

És akkor nem beszéltünk még a jobb-oldali ideológia két legfőbb családellenes eleméről: a nemzetről és a vallásról.


A nacionalizmus ugyanis abból él, hogy kisajátítja az egyént és legfőbb identitásává a "nemzet" szolgálatát teszi. Ez nem csak teória. A nacionalizmus az egyénben elsősorban sorkatonát lát, akit családjától kiszakítva elmegy a frontra harcolni, hiába sír az anyja és kérleli az apja, hogy ne menjen, de őt szólítja a "nacionalista érzület". Amikor pedig az egyén épp nem katonai erőforrás, akkor gazdasági erőforrás: adóalany és GDP termelő.
Itt jegyezném meg, hogy a sok gyerek célkitűzés a nacionalizmus fontos eleme, mivel kell sok ágyútöltelék a frontra. Most, hogy a gyerekmunka már be van tiltva, a családoknak ez nem érdeke, hanem teher számukra.


A nacionalizmus lényege, hogy a "nemzet" álnéven brandingelt központi kormányzat érdeke az egyetlen fontos érdek és ennek rendel alá mindent. Az egyén érdekét is (erre büszkén bólogatnak a jobboldaliak) de ugyanúgy a családét is éppúgy.

A kereszténység úgyszintén az egyén totális kisajátítására törekszik. Pontosabban szólva: amikor van elég fegyver a kezében akkor erre törekszik, amikor viszont nincs, akkor jön az "add meg a császárnak, ami a császáré" fajta húzd-meg-ereszd-el játék a hatalommal.

De míg az államhatalommal szemben taktikázik a kereszténység kétezer éve, a családdal szemben viszont következetesen lép fel. Ugye ott van Lukács 14-ben "ha valaki én hozzám jő, de nem gyűlöli meg apját és anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom", de ugyanerről szól a "boldogok a lelki szegények" kitétel is. A sajtkészítőket most hagyjuk.

Ez a hozzáállás persze tompult valamelyest, amikor a kereszténység a radikális, társadalomból kivonulós szektából átment a hatalmat és fennálló rendet kiszolgáló ideológia szerepébe, de sose tűnt el. A szerzetesrendbe vonulás éppúgy a családból való kiszakadás volt, mint ha ma valaki beállna szcientológusnak, a reformáció meg ismét felelevenítette a korakeresztény attitűdöt, főleg a reformátusoknál.
Több református esküvőhöz is volt balszerencsém, és a lelkészek ott mindig előadták a fenyegető dörgedelmet, hogy de aztán jobban szeressétek ám a Jézust, mintsem egymást! Ami azért elég gáz egy esküvői szertartáson, de mindenesetre egyértelművé teszi, hogy a kereszténység masszívan családellenes ideológia.
Mondjuk itt slusszpoén az, hogy a szóban forgó Jézus úgy született, hogy  Mária jobban szeretett valakit, mintsem Józsefet. Ez ám az igazi meta! :)

Szóval summázuk az eddigi gondolatmenetet: a jobboldali ideológia, annak ellenére hogy sokat hangoztatja azt, hogy ők a családi értéket képviselik, valójában kifejezetten kevésre értékelik a családi szempontokat.

Hát akkor meg mi ez a bullshit, hogy ők a családi értékeket képviselik? Ez, mint minden pofátlan hazugság, már évek óta bosszantott.


Ugorjunk most vissza a jelenbe, ahol rákezdtek a liberálisok nihilistázására. Nihilista alatt azt értve, hogy a liberálisok csak felszámolják az értékeket, de nincsenek saját értékeik.

Na most ez hülyeség. A liberálisoknak nagyon is világos értékei vannak: szabadság és tolerancia.

A szabadságot értékként kezelik, hisz sok áldozatot hajlandóak meghozni a szabadság érdekében.
A toleranciát, vagyis a másik szabadságának a tiszteletét úgyszintén. A másik szabadságát akkor is tiszteletben tartani, amikor a saját ízlésünket például irritálja az, amit ő a szabadságával tesz, az bizony mutatja, hogy a liberális tényleg alárendeli a saját ízlését-közérzetét a toleranciának és mások szabadságának.


Persze ahogy fel lehetett tenni a kérdést, hogy a nemzet meg a vallás valóban megérdemli-e, hogy alárendeljünk más szempontokat neki, ugyanezt meg lehet kérdezni a szabadságról és toleranciáról is. Ráadásul ez nem egy igen/nem kérdés, hanem egy mit mikor minek helyes alárendelni spektrum. De most nem erről a kérdésről beszélünk.

A liberálisoknak tehát nyilvánvalóan vannak értékei, legfőképp a szabadság, amely már a nevükben is benne van. Akkor mi a baja annak a temérdek jobboldalinak, akik immár egy évszázada időről időre előjönnek ezzel a nihilizmussal?

Hát az, hogy ők összekevernek pár dolgot. Mert mi az amit a szabadság ad egy liberális számára? Értéket. Mi az, amit nem ad? Mintát követni!

Ők valójában ezt hiányolják! A követhető mintát, a gondolkodás nélkül követendő mintát. Egy készen kapott tervrajzot az életedhez és a döntésekhez.

Miért kell hát ezeknek a jobboldali populistáknak felcserélniük a mintakövetés szót az érték szóra?

A Francia Forradalom korában még nem kellett. Akkor még nyíltan mondhatta azt egy hatalmát féltő király, hogy
"ezek a liberálisok nem követik a birkaszellemet, hanem saját maguk akarnak gondolkodni a döntéseikről. Kedves nyájam, ne kövessétek őket, maradjatok a csordában és majd én gondolkozom helyettetek, ahogy eddig is."
Ezt a felfogást már Platón is reklámozza az Államában, szóval eléggé patinás felfogás volt.

Azonban haladni kellett a korral és a modern populista vezírek legnagyobb fegyvere az, hogy elhitetik a néppel, ők közéjük valók, úgy gondolkodnak, mint ők, ugyanazok az érzések éltetik őket, mint ők.
Ez egy potens fegyver, Hitlert is ez tette annyira sikeres szónokká. Azonban ennek a fegyvernek az egyik ára, hogy nem lehet már elsütni a platóni gondolatmenetet.
Ha a vezír elhiteti a népével, hogy ő egy közülük, aki ugyanúgy gondolkodik és érez, mint ők, akkor nyilván nem mondhatja azt, hogy nektek az a helyes, hogy ne gondolkodjatok, csak kövessetek, mert ebből az következne, hogy ő maga se alkalmas a gondolkodásra és döntéshozásra.

No hát ezért nem mondhatja egy modern populista vezír azt, hogy a liberálisokkal az a baj hogy nem követnek mintákat, mert ők mernek gondolkozni, de nekünk legyenek, mert mi nem merünk. Ezért kell ez a bullshitelés a nihilistázással.

És ennek fényében hirtelen világossá válik a családi "érték" is. Pont, ahogy sejtettük, a jobboldal tényleg nem értékeli sokra a családot. A jobboldalt az érdekli, hogy a család a hagyományos minta szerint működjön és kész. Ne kelljen gondolkozni, ne legyenek döntések, adjon mindenre választ a mintakövetés.

Jobban belegondolva a másik két jobboldali értékről is leránthatjuk a leplet. Elég csak megnézni, hogy hogyan köpik szemen a keresztény értékeket a hazai jobboldal a kereszténység védelmére hivatkozva, hogy ugatja le pár okostóni magát a pápát is szemrebbenés nélkül.
Nyilván van egy jelentős réteg, aki komolyan gondolta a keresztény értékeket és megrökönyödött a fidesz cselekedein és szavain. A kérdés az, hogy felismerik-e, hogy közelebb állnak a baloldalhoz, mint a fideszhez. Ha nem, ha lojálisak maradnak a jobboldalhoz, annak ellenére, hogy az pofánköpte a keresztény értékeket, csak azért, mert közben a keresztény maszlagot meg védi, akkor ezek az emberek is a maszlaghoz lojálisabbak, mint a tartalomhoz.

Mert ők a kereszténységben se az értékeket látják, hanem csak a minta számít ott is. Csak ne legyen változás, ne kelljen gondolkozni, csak legyen meg a mintakövetés.

De még a nemzet se igazi érték számukra. A nemzetért ugyanis mindig másokkal akarnak áldozat hozattatni, maguk pedig a haszonélvezői próbálnak lenni. Hangozatják például hogy a nemzet legyen közösség, de csak akkor, amikor a belső kritikát akarják elhallgattatni. De valójában bárkit aki kicsit is kellemetlen számukra, mert másképp gondolkodik, rögtön megpróbálnak kitaszítani a nemzetből. Pedig ha valaki számára valóban érték lenne a közösség, akkor hajlandó lenne áldozatot hozni érte. Kezdve azzal, hogy elfogadja minden tagját.

Valójában a jobboldaliak azt se tudják, hogy a 19. században miért volt valóban racionálisan jó döntés az, hogy
 az állampolgárok sok mindenben alávetették magukat a nemzet (tehát a központi kormány) érdekeinek. Azt pedig végképp nem is akarják tudni, hogy az ezt alátámasztó körülmények miképp szűntek már rég meg. Őket az érdekli, hogy megvan a követendő minta és kész.


Összegezve tehát a helyzet az, hogy a jobboldali az, aki tényleg nihilista. Nihilisták abban az értelemben, hogy a mintakövetésre fókuszálnak (ami intellektuális lustaság + önbizalomhiányos neurózis) és valójában nem próbálnak megérteni semmit, még a saját állítólagos értékeiket is. Azokból is csak a külsőségek és a felületesen felfogható mintázatok érdeklik őket, nem pedig a mélyen fekvő struktúra, mondanivaló és a valódi értékek.

A jobboldal számára minden csak egy üres báb, belső szerkezet és mondanivaló nélkül. Csordaszellem vagy mondhatni Cargo kultusz. No ez az, ami az értékek hiánya, nem a liberálisok.