A Schiffer botrány

Who controls the past, controls the future
Who controls the present, controls the past
- George Orwell, 1984

Nem akartam ennyire aktuálpolitikai irányba elvinni a blogomat, de egyszerűen annyi zseniálisan illusztrálják az általános problémákat az aktuális események (Schiffer András – Kálmán Olga riport + a legutóbbi poszt kapcsán elindult beszélgetések + szerte az országban a népnemzeti-urbánus ellentétre reflektáló posztok), hogy megéri kicsit kivesézni őket.





Újságírás volt ez a javából
Szóval beszéljünk a Schiffer botrányról. Igen, Schiffer botrány és nem Kálmán Olga botrány, mert igaz ugyan, hogy a Kálmán Olga vesztette el hidegvérét, de nem vele van a baj és szó sincs arról, hogy újságíróhoz nem illő lett volna viselkedése.

• Ő mindig is agresszív és nem-szállok-le-rólad stílusáról volt híres. Ha ez újságírós, amikor egy kormánypárti politikust nyúz, akkor igenis fogadjuk el annak, amikor egy LMPst. 
•  Ami pedig az indulatokat és a nézeteltérést illető, kérem szépen ezt úgy hívják, hogy VITA. Igazi, nem előre megrendezett, nem százszor begyakorolt koreográfia, hanem igazi vita. 
• Harmadrészt pedig pont azért jó újságíró az Olga, mert nem hagyta magát most sem, és addig szekálta és presszúrálta Schiffert, amig le nem leplezte, mennyire abszurd és önellentmondásos a Schiffer álláspontja.

Schiffer öngól #1
Miért is az?
Első ránézésre Schiffer András azt a teljesen tartható álláspontot képviselte következetesen, hogy persze ő sem ért egyet a szoborral és annak mondanivalójával, de a probléma túl van hisztizve, és fontosabb kérdésekről kellene beszélni, mint például a választások eredményéből levonható konklúziókkal.

Jó, akkor most az előző bekezdést észben tartva hallgassuk meg újra a vitát. Mondjuk Schiffer legelső megszólalását:

K.O. „Mit szól mindahhoz, ami történt a szabadság téren?
S.A. „Semmit. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországnak vannak súlyos problémái, és az ellenzék jobban teszi, ha tanul a választási eredményekből és azokkal a problémákkal foglalkozik, amely ma például a szélsőjobb térnyeréséhez vezet.”

BEEEEEEEEEEEP!
Error, Error, Does not compute!

Schiffer András azért jött, hogy a szélsőjobb térnyerésének okairól beszéljen (ezt később is megismétli), és semmit nem akar ahhoz hozzáfűzni, hogy épp a legutóbbi szélsőjobboldali rezsimet mossák tisztára a parlament előtti téren.
Ja, persze, hisz a kettőnek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Nyilván. Hogy is lehetne? Kinek jutna eszébe ilyen elvetemült ötlet?

De ne ítéljünk korán, próbáljuk meg kideríteni, van-e igazság Schiffer álláspontjában. De az már most nyilvánvaló, hogy álláspontja így második nekifutásra jóval kevésbé tűnik vállalhatónak és értelmesnek, mint ahogy elsőre a vita sok hallgatója és értelmezője hitte.

Miért aktuálpolitikai kérdés a horthy-kori ideológia?
Felmerül az emberben, hogy ha Schiffer ugyan önellentmondásba is került rögtön az első két mondatában (amiből az első egyetlen szóból állt), de az az álláspont talán kimenthető volna – amit az előző blogposzt kommentjeiben sigmoid is fejtegetett – hogy tényleg nem annyira releváns kérdés az a szobor meg a hasonlók.

De azok, és itt rosszul érvelt a Kálmán Olga is, és nagyon sokan mások. Mert ő is az áldozatokról beszél és hogy velük és rokonaikkal szemben ez szégyen. Ez nem a jó érv. Még az se a jó érv, hogy a jövőben megismétlődő holocausttól parázva tiltakozunk a szélsőjobb eszmék ellen (amiről mindenki tudja, hogy teljesen irreális félelem, azt leszámítva, hogy száz éve is pont ennyire irreálisnak tartották, oszt mégis megtörtént).
Nem, a holocaust nem a jó érv a szélsőjobb ellen, és ezt én mondom, akinek vidéki zsidóként tényleg az egész rokonságát kiírtották, alig hagyva hírmondót belőlünk.

A szélsőjobb fehérre mosása nem a holocaust miatt gond, hanem a most és a közeljövőben meghozott politikai döntések miatt.

Mert ha nincs fehérre mosva a horthy rendszer korrupt nemzeti oligarchiája, akkor nem csúszna le kétmillió szavazó torkán az újbóli felépítése.
Ha a nagy magyar „velünk igazságtalanul elbánt a nyugat” Trianon és ’56 és egyéb értelmezés helyett kimondtuk volna, hogy azok olyan fekete levesek voltak, amit a magyar nacionalizmus magának főzött, irreális politikai célkitűzésekkel fűszerezve, akkor a fidesz politikájára érkező külföldi kritikát talán többen megfontolandó reálpolitikai intelemnek tekintették volna, és kevesebben annak, hogy „a külföldi kritika csak azt mutatja, hogy biza jó irányban haladunk”.
Ha a gazdasági antiszemitizmus önsorsrontó világképe ellen együtt küzdött volna a politika, a sajtó és a tanárok, ahelyett, hogy támogatják, akkor talán nem fogadta volna akkora kitörő öröm azokat az intézkedéseket, amivel a gazdasági szférát fejte a fidesz, amivel hosszú távon csökkentették a gazdaság versenyképességét és így a munkahelyek számát.

A szélsőjobboldal egy teljes csomag, ami az élet és a politika szinte minden elemére rossz választ ad, ezért nagyon nagy dőreség azt hinni, hogy ez csupán a múltbéli és esetleges jövőbéli zsidó áldozatokról szól. Nagyon nagy dőreség.

A szélsőjobb ok, nem okozat – kezelni kell

Több olyan vitát is folytattam a közelmúltban, ahol arról próbáltak emberek engem meggyőzni, hogy a szélsőjobb egy tünet, és nem a szélsőjobb eszmékkel kell konfrontálódni, hanem meg kell szűntetni a szegénységet, a reménytelenséget és az efféléket, amik a szélsőjobb táptalaját adják, és akkor megoldódik a baj is. Valószínűleg effélét akart Schiffer is mondani, amikor azt mondta, hogy a szélsőjobb térnyeréséhez vezető okokról beszélt, később szóba is hozza a munkahelyek hiányát.

Ez kérem szépen ismét csak tévedés.

A helyzet ugyanis az, hogy a szélsőjobb (avagy népnemzeti világkép, mert a kettő sajnos ugyanaz, csak az egyik a hajtás, másik a megérett növény) egy probléma-szemlélet és probléma-kezelési stratégia. Egy baromira rossz probléma-kezelési stratégia.
Azok tehát, akik azt javasolják, hogy a szélsőjobb létrejöttének az okait szűntessük meg és akkor minden rendben lesz valójában azt mondják, hogy oldjuk meg, hogy az embereknek soha ne legyen semmilyen problémájuk, és akkor minden rendben lesz. Ez nem a helyes Út.

Leírom még egyszer: emberek azt mondják, hogy a szélsőjobb egy krízisre adott válasz, egy rossz válasz, ami elmélyíti a válságot, és ezek után azt javasolják megoldásnak, hogy oldjuk meg a válságot.
És mi lesz a következő krízisnél? És az azutáninál? Nincs olyan, hogy mindig minden jól megy! A problémák, a krízisek, a völgyek, a recessziók, az időnkénti nélkülözés és elszegényedés elkerülhetetlen! Nem attól megy jobban egyes országoknak, hogy ott nincsenek problémák meg krízisek, hanem attól, hogy egy sikeresebb stratégiájuk van a megoldásukra!

Ha felidézzük azt, amit korábban már kifejtettem, hogy a népnemzeti világkép egy játszma, teljesen világos lesz a pszichológiai hasonlat. Aki csak egy kicsit is ért a pszichológiához tudja jól, hogy nem elég a beteget kirántani az aktuális válságból. Ha a mentalitását, az életstratégiáját nem változtatod meg, akkor a következő krízisben ismét előteremti ugyanazt a válságot. Sőt, gyakran maga hozza létre saját magának a következő krízist, mert nem tud a játszmán kívül élni.

A mély válságnak tehát két oka van: a krízis és a krízisre adott rossz válasz-stratégia. Ebből az aktuális krízis ugyan megoldhatónak látszik és ezért csábító azt hinni, hogy inkább azzal foglalkozzunk, mintsem a sokkal fájdalmasabb és konfrontatívabb átnevelésével, de ez illúzió.

Valójában ugyanis nem lehet elkerülni, hogy valamilyen krízis ne jöjjön, tehát csakis azon lehet változtatni, hogy átneveljük az országot egy jobb válasz-stratégiára.

Persze ezen felül az aktuális válságot is valóban meg kell oldani. De ha megoldod a rossz életstratégiát, a válság megoldása magától meg tud történni. Nem pedig fordítva!

Schiffer tanul a választás eredményeiből – demagógiát
Ha Schiffer csak annyit mondott volna, amit első két mondatában mondott, azt mondom, hogy téved és egy nagyon fontos tévedésre világított rá, amibe nagyon sokan beleesnek. De Schiffer szereplésének voltak további, igencsak gázos elemei.

Mi a demagógia leghíresebb módszere? Ha egy hazugságot ismételgetsz, elhiszik, és minél pofátlanabb a hazugság, annál jobban működik. A másik jól bevált módszer meg az, hogy a mondanivalódat ne tézisként, hanem már elfogadott premisszaként állítsd be. Ennek a kettőnek a kombinációját valósítják meg a fórumtrollok retorikájából jól ismert dehonesztáló alárendelt tagmondatok.
Például valaki ilyesmi „A feleségét rendszeresen megverő Józsi elment a kocsmába sörözni a haverokkal”. Ugye ha valaki ezt mondja nekünk, azt hisszük a közlés az, hogy elment a kocsmába, és ezért kritikai érzékünket is alapvetően ennek a résznek a kiértékelésére használjuk.

Ezek után mit szóltok ahhoz, hogy az LMP elnöke, azok után, hogy ők voltak a legkisebb ellenzéki párt, és a médiában folyton ők szólaltak meg (előző posztomban írtam, hogy ez a fidesznek is érdeke volt, nem véletlen hogy a fidesz befolyásában lévő média mindig az LMP és nem az MSZPt hagyta szóhoz jutni – ez azért többeknek feltűnt), ilyen jelzős alárendelt tagmondatokat enged meg magának:
„Az alkotmányos ellenzék, vagyis az alkotmányos ellenzék a médiában felülreprezentált szereplőinek…”
Azért ez szerintem nagyon durva húzás volt. Egyben abba is bepillantást nyújt, mi lett volna a beszélgetésen, ha az Olga nem az aktuális témát forszírozza. Ez a Schiffer értékelése a választásokról? Hogy ő hibátlan, de hát kérem szépen őt itten elnyomták?!
„Azok, akik próbáltak egyeduralkodók lenni az ellenzéki térfélen…”
Figyeljétek, hogy kap negatív, zsarnoki színezetet az a teljesen racionális és normális (bár Schiffer és az LMP számára nyilvánvalóan hátrányos) szempont, hogy az egy fordulós választási rendszerben fogjon össze az ellenzék. El kell ismerni, Schiffer tanul. Hangulatkeltést és demagógiát.

Ennél még van lejjebb
Schiffernek az előbb említett kiszúrása alatt egyébként arról beszél, hogy az Összefogás rosszul teszi, hogy a történelem értelmezésről szóló vitákat tartja fontosnak például a munkahelyteremtés helyett (ez persze nem igaz, ez jutott be a sajtóba, de ez most messzire vezetne) és hogy semmi mást nem tudtak felmutatni szerinte, csupán:
„..Hogy mi nem Orbán Viktor vagyunk. Ezen kívül pedig ugyanazokat a köröket futottuk, mint huszonöt éve, az egyik oldal fasiszta, a másik oldal kommunista. Ebből egyre több embernek elege van ebben az országban, ez a helyzet.”
Feltételezem sokan erre most bőszen bólogatnak. Igen, baromira elegünk van a szekértáborozásból, ebből a te vagy a fasiszta, te vagy a kommunistázásból. Tényleg a problémákra kellene megoldást mondani.

Akkor most nagyon figyelmesen olvassák végig és tartsák észbe, miről is szól a beszélgetés. Bevallom, elsőre nekem se esett le, mit is művel itt Schiffer. Pedig nagyon durva. Az alap téma ugyanis az, hogy mi van a szoborral, kell-e ezzel foglalkozni, vagy sem. Schiffer elmondja, hogy szerinte hiba volt az ellenzéknek ilyesmikkel foglalkoznia, mert így semmi mást nem csináltak, csak annyit kommunikáltak, hogy ők nem Orbán Viktor és futották az „egyik oldal fasiszta, a másik oldal kommunista” köröke.
Vagyis a szobor ellen tiltakozás Schiffer szerint ennek a körnek a futása. Értitek? Azt mondja ki, hogy szerinte a szobor ellen tiltakozás az az egész jobb oldal lefasisztázásának az alesete!! Ez egy nagyon durva csúsztatás, és igazából azt mondja ki, hogy mélységesen elítéli azokat, akik tiltakozni mernek a szélsőjobb tisztáramosása ellen.
Nem véletlenül mondta erre válaszul a Kálmán Olga, hogy most pont a Schiffer egyszerűsít le.


És még mindig van lejjebb
A vitában a kedvenc pontom, amikor Kálmán Olga megkérdezi, hogy ha Schiffer szerint az emlékmű körüli balhé egy túlzásba vitt hiszti, akkor egyetért-e a jobbikkal, mire Schiffer közli, hogy nem, nem ért egyet a jobbikkal „Ezt vissza kell, hogy utasítsam”. Olga erre szembesíti, hogy a jobbik szerint is hiszti, mire Schiffer elnézést kér, hogy bocsánat, neki gőze se volt arról, mit mondott a jobbik a témában.
Komolyan, szerintem azok az emberek, akik szerint a vitában az Olga szerepelt le, azok nem nézték végig ezt.

De az igazán elszomorító az a vége. Nem tudom ki értette meg a végén a nagy egymás szavába vágásban, mit is fejt ki Schiffer, de az minden eddiginél durvább.
Kálmán Olga: „Próbálják azt elhitetni, hogy … az egy csúnya nagy gonosz külföldi hatalomnak a hibája, és itt Magyarországon meg mindenki csak le volt igázva és senki nem volt cinkosa ennek…az emlékmű üzenete ez”
Schiffer András: „Én egy dolgot tudok erre elmondani [elsorolja, hogy már a megszállás után deportálták a szüleit]…a német megszállás...a német megszállás…”
Nem tudja befejezni a mondatát, de sajnos egyértelmű mit akart mondani. Azt, hogy a német megszállás után deportálták őket. Arra a felvetésre, hogy hazug az emlékmű üzenete a Schiffer András válasza, hogy de hát a német megszállás után történt a deportálás! Ezt lehet bárhogy máshogy értelmezni, mint hogy megvédelmezi az emlékmű üznetét és annak igazságtartalmát?
 
Hát így.
 
Hát így. :(







Schiffer András beállt a korábbi centrum pártok sorába (MDF, SZDSZ): talán meggyőződésből, hogy ezzel lehet meggyógyítani az ország sebeit, talán csak szavazat maximalizálásából, de segítő kezet nyújt a nemzeti érzület túlkapásainak, a magyar szélsőjobbnak a tisztára mosásában.



Mert láttuk, hogy ez milyen jól bevált mind az adott centrumpártok, mind az ország számára, ugyebár…

Lehetne más politika? 
Talán lehetne. 
Kelleni kellene. 
De hogy az nem Schiffer Andrásnak lesz köszönhető, az már biztos.