A nacionalizmus két fajtája

Beszéljünk kicsit a hüvelygomb... a nacionalizmusról. Körbenézve körülöttünk elég fontosnak tűnik. Az egyik legnagyobb baj “a” nacionalizmussal, hogy tévedés “a” nacionalizmusról beszélni.

Ugyanis valójában kétféle nacionalizmus van, amely két, igencsak eltérő ideológia. Mindkettő újkori találmány, és nem segít a káoszban, hogy szinte senki se próbálta meg külön nevet adni a kettőnek. Nevezzük el tehát az egyiket nyugati-típusú hazafiságnak (patriotizmus), a másikat pedig keleti nacionalizmusnak. A közhiedelemmel ellentétben ez a kettő valójában jóval több ponton szöges ellentéte, helyenként ellensége egymásnak, mint amennyiben hasonlítanak.

Dacolva az esélyekkel - a hősi történetek

– Ezért tesszük, amit teszünk, nemde? Ha nem találunk módot az együttműködésre, nincs rá esélyünk, hogy megálljunk egy olyan lény ellen, ami ezt művelte.
– Statisztikailag nincs sok esélyünk, bármit csinálunk is – mondta erre Kranxx. Mikor Riona mogorván rámeredt, még hozzáfűzte – Ám ha egyesítjük a népeket a sárkányok ellen, azzal az „Egyáltalán semmi esélyünk” módosul a „Nagyon csekély esély”-re. 
     - Ascalon Kísértetei (Guild Wars regény)

Múlt nyáron olyasmit csináltam, amit sok éve nem, igazi legalja, megrendelésre írt franchise ponyva fantasy-t olvastam (amúgy Jeff Grubb az egyik írója). Kellően rosszak is voltak a Guild Wars regények, ám ez az egyetlen bekezdés egy olyan gyöngyszem volt, amiért megérte átszenvedni magamat rajtuk. Szerintem ez az idézet zseniális. Zseniálisan mutatja mi a gond a manapság oly divatos „lehetetlen esélyekkel dacolós” hőstörténetekkel, amik nem csak a fantasy ponyvákat, de Hollywoodot és a videójáték-ipart is áthatják.