Döbrög vármegyében az ispán nem oszt gumicsontot

Amikor fidesz belengette, hogy visszahozza a közigazgatásba a „vármegye” és az „ispán” szavakat. Az ellenzék ezen felhördült, de aztán rögtön le is állította önmagát, és minden ellenzéki megmondóember arról kezdett el beszélni, hogy ez „gumicsont”, amire nem szabad vetődni.

Ez szerintem egyáltalán nincs így.

Aki azt gondolja, hogy ez gumicsont, annak nincs se realitás érzéke, se pedig (viccesen fogalmazva) irrealitás érzéke.

 

Az ellenzék túlértékeli saját fontosságát

Miért mondom, hogy nincs realitás érzéke azoknak, akik szerint ez gumicsont?

Nos, a gumicsont egy játék, amit a kutyának adnak, hogy azt rágja, és ne mondjuk a kanapét. Ha tehát ez az intézkedés gumicsont lenne, az azt jelentené, hogy a fidesz ezt kizárólag az ellenzék kedvéért (de minimum elsősorban és mindenekelőtt az ellenzék kedvéért) hozta volna meg.

Az ellenzékiek, akik ezt hiszik, teljesen túlbecsülik saját fontosságukat, főleg jelen pillanatban, amikor épp csúfos választási vereséget szenvedtek, az egységük megroppant, és depresszióba süllyedtek. Jelen helyzetben a fidesznek semmi oka nincs annyira se törődni az ellenzékkel, hogy gumicsontokat találjanak ki nekik. Ez nem gumicsont az ellenzéknek, hanem ha valami efféle, hát akkor jutalomfalat a saját (egyre nyíltabban szélsőjobboldali) szavazótáboruknak.

Vármegye vagy vállalati adóztatás

A gumicsont-elmélet azt is magába foglalja, hogy a fidesznek most valamiért oka lenne félni az ellenzéktől, ezért tereli el a gumicsonttal a figyelmét. Ezt különösen irreálisnak tartom az ellenzék jelenlegi állapotát, aktivitását és lendületét figyelembe véve.

Arról nem beszélve, hogy a vármegyés-ispános kulturkampf szimbólikus húzások mellett ami intézkedéseket a fidesz most hoz, az egy gazdasági korrekció, mégpedig adó-cunami formájában. Első blikkre könnyű arra gondolni, hogy ebben a kérdésben sebezhető lenne a fidesz népszerűsége. De valójában nem ez a helyzet.

Gondoljatok csak bele, mi is lenne itt az adók kapcsán a tuti nyerő ellenzéki kommunikáció?

Az, hogy ne is legyen gazdasági megszorító csomag? Node, akkora lyuk tátong a költségvetésben, hogy elkerülhetetlen. Ha az ellenzék elkezdené azt kommunikálni, hogy ne legyen megszorítás, nem csak a fidesz média csapná le a magas labdát („az ellenzék államcsődöt akar”), hanem az ellenzéki értelmiség fele legalább.

Az, hogy nem kellett volna fél éve pénzt osztani az embereknek? Na ez lenne aztán az igazán szép politikai öngyilkosság (noha teljesen igaz gazdaságilag). Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a választási kampány fél éve alatt azzal nem bírt az ellenzék zöldágra vergődni, hogy a családi adókedvezménnyel kapcsolatban mit is kellene kommunikálni. És nem ok nélkül nem sikerült egységes álláspontra jutni, mert a fidesz torz adakozó intézkedéseit kritizálni tipikusan „damned if you, damned if you don’t”.

Esetleg elkezdene az ellenzék arról beszélni, hogy meg kellene állapodni Brüsszellel a pénzekről? Ezzel aztán végképp a fidesz számára hazai pályára terelnénk az ügyet. Ahol elmondaná Orbán, hogy ő küzd a pénzekért, de hát a zsidó-világösszeesküvés Magyarország elveszelytésére játszik, amikor Orbán nem hagyja, hogy az óvodásokból transzikat neveljenek.

Ráadásul minden olyan kommunikációs stratégia, ami a fidesz múltbéli hibáira helyezi a hangsúlyt, gyenge támadási vektor. Egyrészt azért, mert akármi is történt a múltban, a kérdés az, hogy most a jelenben mit is kellene csinálni. Másrészt azért, mert Orbán most könnyedén hazudhatja azt, hogy a megszorító csomagot az elmúlt pár hónap világpiaci krízise indokolja, nem pedig a 12 éven át elrontott fideszes gazdaság politika (pedig de).

Ráadásul a fidesz arra azért figyel, hogy egyetlen egy adó se jelenik meg közvetlenül a lakosságnál, mindegyik a vállalatokat sújtja. A különadók a fidesznek nem tetsző nagyvállalati szereplőket, a többi adó megemelése pedig a KKV-kat. Az persze világos, hogy ezek az adók áremelés formájában be fognak épülni a fogyasztói árakba (és tovább hajtják az inflációt), de a fidesz már előre elindította a kommunikációt arról, hogy ez esetben szégyeljék magukat a gonosz kapzsi kapitalisták.

Szóval nehéz lenne bármiféle politikai/kommunikációs vereséget mérni a fideszre a mostani adó-cunami kapcsán. Egyszerűen túlzottan beleillik ez a fidesz tábor szélsőjobboldali, utó-feudális, kapitalizmus ellenes értékrendjébe.

Nota bene, az ellenzéki pártok is mind az antikapitalizmus különféle árnyalatait és fokozatait képviselik, ki balról, ki jobbról, ki zöldről. Nincs itt egyetlen neoliberális, pro-kapitalista (vagyis valódi polgári) párt se. Ami persze önmagában is elég nagy tragédia. De mindenesetre amikor a fidesz a vállalati szektort agyonsújtja adókkal, akkor az ellenzék sokkal jobban teszi, ha inkább a vármegyézésről és ispánozásról kommunikálnak.

A vármegyézés és ispánozás ellen ugyanis egy tartós és következetes politikai narratívát lehet felépíteni. Azt, hogy Orbán az Döbrögi uraságnak képzeli magát. Mi több, a Döbrögi uraságok elítélése egy olyan pont, amivel még a vidéki szavazókat is meg lehet majd idővel nyerni az ellenzék számára.

 

Az irrealitások világában élünk

Említenék még egy másik, sokkal aggasztóbb szempontot is. Nem csak azt gondolom, hogy a vármegyézés és ispánozás az nem az ellenzék, hanem a saját szavazótábor számára üzenet a fidesz részéről. De azt se gondolom, hogy ez pusztán kommunikációs fogás lenne.

 Tizenvalahány éve, amikor Vlagyimir Putyin arról beszélt, hogy történelmi hibának tartja a Szovjetúnió felbomlását, mindenki kínosan mosolygott, és legyintett, hogy ez most csak valami retorika a hazai szavazóinak.

Senki nem gondolta volna, hogy még Putyin alatt elindulnak az orosz tankok irredenta hódításokra. Az egész világ most vakarja a fejét, és mondják, hogy „hát ez tényleg komolyan gondolta”.

 Tíz éve, amikor Orbán elkezdett az illiberális demokráciáról beszélni, mindenki kínosan nézte, hogy ez micsoda baromság, de mindenki azt gondolta, hogy ez csak valami retorika a hazai szavazótáborának.

Senki nem gondolta volna, hogy az EU-n belül kiépít egy banánköztársaságot, Angela Merkel a legkevésbé. Most meg mindenki vakarja a fejét, hogy „hát ez tényleg komolyan gondolta”.

 Amikor másfél éve Trump azt mondta, hogy nem fogadja el a választási vereségét, mindenki fogta a fejét, hogy már megint hülyeségeket tweetel… aztán konkrétan megpróbálta megakadályozni a választási eredmény hivatalos elfogadását.

 Ezek után nem engedhetjük meg magunknak azt a naivitást, hogy ne vegyük komolyan a helyzetet. Orbán a múlt őszi fidesz kongresszuson már nyíltan és lelkesen Tisza és Bethlen kormányához és pártjához hasonlította a Fideszt. Most pedig előveszik a királyi magyarország terminológiáját. Ne higgyük, hogy ez csupán egy retorikai fogás.

Nem, ez mély és őszinte dolog, ami vágyaikról, hosszú távú stratégiai elképzeléseikről tanúskodik. Az utó-feudális magyar ugart akarják újjáépíteni. És ha nem állítja meg őket valaki, akkor tizenvalahány év múlva, amikor olyan világot építettek fel, amit ma teljesen elképzelhetetlennek tartunk, akkor majd kínosan nézünk vissza 2022-re, hogy „basszus, ezek tényleg komolyan gondolták”.

Ezért mondtam azt, hogy aki gumicsontnak hiszi ezt, annak nem csak realitás érzéke nincs (az ellenzék mozgásterét illetően), hanem irrealitás érzéke sincs, hogy hosszú távon mi minden meg nem történhet, amit ma még teljesen irreálisnak hiszünk.