Nem élünk jó időket. A google kirúgta James Damore-t, amiért kifejtette véleményét néhány gender témában. Mindezt amúgy eléggé visszafogottan tette, de érintette a biológiai faktorok kérdését is. (Damore dokumentuma itt olvasható, egy elég jó rövid értékelés a helyzetről pedig itt.) A kérdés nem az, hogy igazak-e az elméletei.
A kérdés az, hogy kirúgták, mert elmondta a véleményét. Egyébként ironikus mód ez is volt az egyik pont, amit felvetett: hogy egy konzervatív nem vállalhatja fel a véleményét Szilikon Völgyben mert fél a retorziótól. Úgyhogy elkerülendő minden félreértést kirúgták. Ha esetleg lenné még botor konzervatív, aki nem érti, hogy valóban nem mondhatja el a véleményét :)
Két éve pedig egy Nobel díjas elsütött egy poént, arról, hogy a koedukált laborokban a románcok nehezítik az életet és ezért búcsút mondhatott a karrierjének. És jópár további esetet lehet találni a témában.
Na most állítólag fontos diskurzus zajlik nyugaton az inkluzivitásról, gender témáról és effélékről. De úgy, hogy ha az egyik fél meg mer mukkanni, akkor repül az akadémiai vagy tech világból. Ez azért nem túl vidám helyzet.
Legutóljára ilyen amerikában a mccarthyizmus idején volt. Az a korszak pedig a XX. századi amerika legsötétebb korszakaként él a történelmi emlékezetben, egy szégyenfoltként. Ez se lesz máshogy.
Most persze szinte mindenki egyetért a google döntésével. Alig lehet találni olyan mainstream publicisztát, aki ellenezné a kirúgást. (Persze lehet, hogy nem google keresővel kellene keresgélnem? :D). De az biztos, hogy ötven év múlva ez a mostani korszak egy újabb sötét szégyenfolt lesz a nyugati civilizáció történelmében.
Nem számít az, hogy egyerétünk-e James Damore-ral vagy sem. Ne vicceljünk már, ha most elővennénk az 50-es évek kommunista eszméit a jó részével nem értenénk egyet! Ez semmit nem változtat McCarthy bűnén. Bármelyikünk szívesebben élne a 60-as évek Amerikájában, mint a 60-as évek Szovjetúniójában. McCarthy mégse úgy vonult be a történelembe, mint az a hős, aki megvédte Amerika jövőjét a vörös veszedelemtől. A google és a PC mozgalom sem úgy fog bevonulni, mint aki megvédte volna a polgárjogi mozgalmat a reakciós neonáci veszedelemtől.
McCarthy a történelem antagonistái, gonosztevői közé került be. Aránytalan retorzói aláásták az általa képviselt elvek tisztaságát, egyértelművé tették, hogy a "szabad világ" épp ugyanúgy elnyomja az ellenzékét, mint a sztálinista, meggyőzte a világot arról, hogy a liberalizmus és amerika álszent, és negyven éven át az értelmiség a harmadik utas országokra és gondolkodókra nézett fel.
És most is ugyanez történik. Az elvakult híveken kívül senki számára nem lesz hiteles a "toleráns" értékrend, ami aránytalan retorziókkal való megfélemlítéssel hallgattatja el a kritikát.
Ismétlem, ehhez nem kell egyetérteni Damore álláspontjával. Mint ahogy nem kell egyetérteni az 50-es évek kommunistáival sem. Vagy ahogy József Attilával se kell egyetérteni ahhoz (főleg nem a "tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök" sorral), hogy Horger Antalt a történelem negatív szereplőjének tartsuk.
De mehetünk akár visszább is az időben, Metternich és a császári titkosszolgálat korába. A 19. századi forradalmárok nagy részétől ma már sikítófrászt kapnánk. Anarchisták, kommunisták, nacionalisták, jakobinusok... de ettől még Metternich és titkosügynökei nem a társadalmat védő hősökként vonultak be emlékezetünkbe, hanem az oppresszív, fenyegető, baljós idők gonosztevőiként.
Az oppresszorok általában elég jól meg tudják győzni a kortársaik jelentős részét arról, hogy a fenyegetés, amit elhárítanak az mennyire komoly és mennyire indokolt az oppresszió. Utólag viszont legtöbbször arra a konklúzióra jutunk, hogy lompos lófaszt, azt volt komoly és azt volt indokolt.
Egyébként is mit kell gondolnunk arról az ideológiáról, amely mindent megtesz hogy kritikai hang el se hangozhassék? Szerintem azt, hogy ők maguk is ennyire érzik, hogy mennyire nem bírná ki az ideológiájuk a kritikai vitát, azért akarják ennyire elkerülni.
