Az előző posztban mutattam egy példát (amikor Jahve az egyiptomi csecsemőket kiírtja) arra, hogy a kereszténység, mint etikai tan, borzalmas. Ezután kifejtettem, hogy a viszonyunk a kereszténységgel hasonló a császár új ruhájához: mindenki látja, hogy a császár meztelen, de mégis mindenki úgy tesz, mintha látná a ruháját, mert mindenki benyalta a csalóknak azt a dumáját, hogy csak a méltatlanok és az ostobák nem látják a ruhát.
Beszéljünk még kicsit a császár „szőrös tökéről”, amit mindannyian látunk, de sokan azt hazudják, hogy egy szép ruhát látnak helyette. Beszéljünk még a keresztény tanok nyilvánvalóan borzalmas elemeiről.
A Kánaán kiírtása
Az exodus történet elejéről, a tíz csapásról már beszéltünk. De a történet vége is hasonlóképp borzalmas: kánaán népeinek kiírtása. Jahve parancsba adja a zsidóknak, hogy kánaánban minden legyőzött népet az utolsó csecsemőig írtsanak ki. Ezek olyan népek, akik semmit sem ártottak egyébként a zsidóknak, azután költöztek be ide, hogy a zsidók maguktól elmentek Józseffel Egyiptomba.
Egy nagykönyv szerinti náci élettér projektről van itt szó. A zsidók meg akarják szerezni a vidéket, csakmert, úgyhogy a lakóit kiírtják. Erre Jahve bíztatja őket és az egészet a biblia mint dícséretes és pozitív történet állítja be. Sőt a Biblia szerint az egész ötletet Jahve dobta be, nem is a zsidók kérték!
Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy az Exodus annak a megideologizálása, hogy miért a zsidó törzsek jogos jussa az egész kánaán. Meg persze a jahve papság hatalmának megideologizálása. Ami nem érthető, az az, hogy ma miért nem kezeljük ezt a könyvet úgy, ahogy bármilyen más népirtást dicsőítő és náci ideológiát terjesztő könyvet?
