Márki-Zay pürrhoszi győzelme

 TLDR: az a koncepció, hogy egy jobb oldali jelöltel majd a jobb-oldalon győzik le Orbán Viktort, azok után, hogy a vidéken (ahol a választást meg kell nyerni) nagyon sikeres Dobrev elleni aktivizáláshoz fullra tolták a "régi baloldal felvállalhatatlan", "a 2010 előtti világ bűnös" mantrát - ami a NER legfőbb legitimációs mantrája, az olyan, hogy megolajozták Orbán Viktor páncélját, kiélesítették kardját, fényesre kefélték csataménjének a szőrét, udvariasan felsegítették a nyeregbe is, majd megpróbálják ellopni az istállójából az inasának a vén, rozoga gebéjét, és a kandallója felől gyermekkori fakardját, és így akarják legyőzni.

Gyakorlatilag Márkiék egy "Öszödi" pontra jutottak el. Az előválasztási kampány megnyerésre érdekében az elmúlt hetekben "hazudtak reggel, éjjel, meg este" - azt illetően hogy hogyan is lehet Orbánt legyőzni. Most közel 180 fokos fordulatot kell levezényelnie, és a régi baloldalra kell építenie Orbán elleni kampányát, úgy, hogy saját szavazótábora még pont a DK legyőzése feletti örömmámorban leledzik.

A régi baloldal mindig is megkerülhetetlen volt a Fidesz leváltásához. Az "ellenzékváltás" vágyálma soha nem volt több, mint egy önsorsrontó monománia. De most a régi baloldal erősebb, mint valaha az elmúlt 12 évben. Márki szavazótábora vagy így, vagy úgy, de egy jéghideg zuhanynak néz elébe.

Kifejtés:

Márki-Zay mindenképp megérdemli, hogy gratuláljunk neki, kemény kötésű, célirányosan hatalomra törő politikus, aki kifejezetten élvezi a véres küzdelmet és nem jön zavarba, ha váltogatnia kell az álláspontját.

Szüksége is lesz minden képességére, ugyanis pürrhoszi győzelmet aratot most. Ezt most, a régi baloldal feletti győzelmüket ünneplő hívek még nem érzik, de a következő hónapok során meg fogják tapasztalni.

Az ellenzéki előválasztások tanulságai

 

Először is hangsúlyoznám, hogy mennyire jó volt az ellenzéki előválasztásnak a puszta létezése. Emlékeztetett minket, hogy milyen is az a demokrácia, amiért küzdünk a fidesz ellen. Milyen az, amikor a politikai kérdésekben pluralizmus van, viták vannak, és a szavazók választhatnak.  Ebben az élménycsomagban még a koordinációk és visszalépések is nagyon fontosak (noha sokan húzzák rájuk a szájukat), mert egyben arra is emlékeztetnek minket, hogy a demokráciában a politikához a kompromisszumok is hozzátartoznak. Szemben a fidesszel, akik mindig és mindenkivel harcolni akarnak.

Szóval az előválasztás pont a maga tökéletlenségeivel volt tökéletes emlékeztető a demokráciából.

Beszéljünk akkor most az eredményekről.

Mítoszmentes gondolatok az afganisztáni kudarcokról

 

Most, hogy az amerikaiak kivonultak Afganisztánból és a Talibán vllámgyorsan hódítja meg az ország nagy részét, egy kis időre a világ figyelme ismét Afganisztán felé fordult. És persze mennek körbe az írások és mémek arról, hogy Afganisztánba a hegyvidék, a kulcsfontosságú hágók, és a féktelen vad hegyvidéki törzsek kombinációja révén minden hódítónak beletörik a bicskája.

Az alábbiakban megosztok néhány gondolatot, hogy milyen kép is rajzolódik ki, ha félresöpörjük a mítoszokat.

 

A nácik, mint hasonlat

Most a geek / politizálós körökben borzolja a kedélyeket Gina Carano kirúgásának az ügye. Megvan nekem is a határozott véleményem a dologról, de most nem arról akarok beszélni, hanem csak aktualitásként felhasználni egy érdekes és általánosabb kérdés felvetéséhez