Az a meglátásom, hogy azt a történetet, ami Palesztinában / Izraelben zajlik, az az észak-amerikai indián történet mintájára érthető meg legjobban. Ez a megközelítés, amit nem annyira szoktak ismerni, szinte minden aspektusát helyére teszi a zsidó-palesztin konfliktusnak.
Teljes mértékig abszurd és gáz az, ahogy a Fidesz egy csettintéssel kvázi eltörli a Katát. De legyünk őszintén, a katának a bevezetése és a létezése is teljesen abszurd volt. Az egész történet, nem csak a vége, de az eleje és a közepe is egy esettanulmány arról, hogy a fidesz mennyire alkalmatlan a kormányzásra, ostoba ideológiák vezetik őket és képtelenek átgondolni az intézkedéseik következményeit.
Amikor fidesz belengette, hogy visszahozza a közigazgatásba a „vármegye” és az „ispán” szavakat. Az ellenzék ezen felhördült, de aztán rögtön le is állította önmagát, és minden ellenzéki megmondóember arról kezdett el beszélni, hogy ez „gumicsont”, amire nem szabad vetődni.
Ez szerintem egyáltalán nincs így.
Aki azt gondolja, hogy ez gumicsont, annak nincs se realitás érzéke, se pedig (viccesen fogalmazva) irrealitás érzéke.
Kétség kívül történelmi pillanatoknak vagyunk tanúi, és senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mit is hoz majd a jövő. Nem tudni, hogy katonailag mi lesz a háború kimenetele, mennyire tudnak ellenállni az ukránok. Azt se tudni, hogy ha a nyílt csatákban meg is verik őket az oroszok, milyen lesz a közhangulat a megszállás ellen. Az se világos, hogy mit fog reagálni a nyugat, meddig megy el még Putyin, és az se, hogy mik lesznek a szankciók hatásai, mennyire gyengül meg Putyin uralma otthon.
Viszont önmagában a háború kitörése sok érdekes kérdést felvet, köztük egészen messzire vezető filozófiai kérdéseket is. Ezekről beszélnék most, mert miért ne gondolkozzunk el az efféléken, addig is, amíg a következő híradást várjuk a frontról.
Konfuciusz tanításait a Lun Yü (論語 / 论语 ) című könyvben olvashatjuk. Magyar címe Beszélgetések és Mondások, ami elég korrekt fordítása a címnek. Angolul általában James Legge fordításában bevezetett Analects néven emlegetik, vagy Sayings of Confucius címen.
A Beszélgetések és Mondások nem egy összefüggő könyv, hanem mintegy ötszáz rövid anekdota gyűjteménye, amik nagy része arról szól, hogy Konfuciusz valakinek (általában a tanítványainak) kifejti a véleményét valamiről, általában nagyon tömören.
A hagyomány szerint a könyvet a tanítványok tanítványai állították össze. Ezt nem tudjuk ellenőrizni, az általunk ismert verzió egyértelműen több évszázaddal később, a Han-dinasztia idején lett összeszerkesztve több variánsból. Néhányan emiatt szkeptikusak, arra is vannak kísérletek, hogy a szöveget különféle rétegekbe csoportosítsák, de a sinológusok többsége a stílus és a tartalom alapján úgy vélik, hogy valóban a kínai filozófia legkorábbi rétegét tartalmazza ez a könyv, úgyhogy (jobb híjján) elfogadják, hogy amit ez a könyv tartalmaz, azt tekintjük Kong mester tanításainak.
TLDR: az a koncepció, hogy egy jobb oldali jelöltel majd a jobb-oldalon győzik le Orbán Viktort, azok után, hogy a vidéken (ahol a választást meg kell nyerni) nagyon sikeres Dobrev elleni aktivizáláshoz fullra tolták a "régi baloldal felvállalhatatlan", "a 2010 előtti világ bűnös" mantrát - ami a NER legfőbb legitimációs mantrája, az olyan, hogy megolajozták Orbán Viktor páncélját, kiélesítették kardját, fényesre kefélték csataménjének a szőrét, udvariasan felsegítették a nyeregbe is, majd megpróbálják ellopni az istállójából az inasának a vén, rozoga gebéjét, és a kandallója felől gyermekkori fakardját, és így akarják legyőzni.
Először is hangsúlyoznám, hogy mennyire jó volt az ellenzéki előválasztásnak a puszta létezése. Emlékeztetett minket, hogy milyen is az a demokrácia, amiért küzdünk a fidesz ellen. Milyen az, amikor a politikai kérdésekben pluralizmus van, viták vannak, és a szavazók választhatnak. Ebben az élménycsomagban még a koordinációk és visszalépések is nagyon fontosak (noha sokan húzzák rájuk a szájukat), mert egyben arra is emlékeztetnek minket, hogy a demokráciában a politikához a kompromisszumok is hozzátartoznak. Szemben a fidesszel, akik mindig és mindenkivel harcolni akarnak.
Szóval az előválasztás pont a maga tökéletlenségeivel volt tökéletes emlékeztető a demokráciából.
Beszéljünk akkor most az eredményekről.
