Először is hangsúlyoznám, hogy mennyire jó volt az ellenzéki előválasztásnak a puszta létezése. Emlékeztetett minket, hogy milyen is az a demokrácia, amiért küzdünk a fidesz ellen. Milyen az, amikor a politikai kérdésekben pluralizmus van, viták vannak, és a szavazók választhatnak. Ebben az élménycsomagban még a koordinációk és visszalépések is nagyon fontosak (noha sokan húzzák rájuk a szájukat), mert egyben arra is emlékeztetnek minket, hogy a demokráciában a politikához a kompromisszumok is hozzátartoznak. Szemben a fidesszel, akik mindig és mindenkivel harcolni akarnak.
Szóval az előválasztás pont a maga tökéletlenségeivel volt tökéletes emlékeztető a demokráciából.
Beszéljünk akkor most az eredményekről.
A DK győzelme
A legfontosabb, hogy a DK nyert. Ez sokak számára meglepő lehet. Többen próbálják annyival letudni a dolgot, hogy „jól mozgósítottak”. Ennél azért jóval többről van szó. Tényleg ők a legjobban támogatott ellenzéki párt, magabiztos előnnyel vezetnek országos szinten.
Több oka is van annak, hogy miért lett sikeres
a DK. Az első, ahogy egyik barátom meglepődve fogalmazta „most akkor a
Gyurcsány nem akkora mumus”. Én már évek óta magyarázom embereknek, hogy a Gyurcsány
tized-annyira se mumus, mint amennyire az ellenzéki véleményvezérek („punditák”)
azt beállították. A Gyurcsány mumussága valójában sose volt objektív
politológiai elemzés, hanem inkább a protest pártokkal szimpatizáló véleményvezérek
saját elfogultságának a kivetítése. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne jogos kritikákat megfogalmazni Fletó politikai karrierjét és húzásait tekintve, de nehéz olyan ellenzéki pártot és politikust mondani akire mostanra már ne lenne igaz ugyanez)
Ezzel párhuzamban van az is, hogy egyre kevésbé vevő az ellenzék az „elmúlt nyócévre”, arra retorikára, hogy a „régi Köztársaság” is romlott és rossz volt, nem csak a NER. Ez ugyebár a protest pártok fő politikai üzenete, viszont mindig is öngól volt, mert a fidesz fő legitimációja is pont azon alapul, hogy a Köztársaság rossz volt.
Ráadásul az ellenzék valódi célja a Köztársaság restorációja, szóval totál gyagyaság folyamatosan szídni (ez persze nem zárja ki azt, hogy javítsunk rajta). A DK és az MSZP hagyatéka, hogy ők részesei voltak a régi Köztársaságnak, amit sok pundita szemében hátrány, de egyre inkább előnyükre kezd válni.
*
Épp ezért tartom hibásnak azt, hogy Karácsony továbbra is (csütörtök esti beszédében) azt a retorikát fújja, hogy „a régi Köztársaság is rossz volt”. Ez a nagy protest feeling már kevésbé rezonál az ellenzéki szavazókkal, mint korábban.
Ráadásul Orbán ellen sose volt sikeres stratégia, hisz pont a Köztársaság restorációjáról kellene meggyőzni a bizonytalanokat, és pont Orbánék legitimizálják azzal a rendszerüket, hogy mennyire rossz volt a 2010 előtti Köztársaság.
Az meg az abszurditás csúcsa, hogy Karácsony mindezt az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként hangoztatja, ráadásul abban a beszédében, ahol ő maga is beismeri, hogy a saját szavazótáborához is közelebb áll Dobrev Klára mintsem Márki-Zay.
*
A DK sikeréhez ezen felül is hozzájárulhatott, hogy sikeresen kommunikáltak egy konzisztens progresszív értékrendet. Gyurcsány már húsz éve is azzal lett sikeres, hogy karakánul megmondja azt, amit a bal-liberális oldal szavazói gondolni szoktak. Ez továbbra is pozitívum, főleg abban a közegben, ahol sok ellenzéki vagy megpróbálja magához édesgeti még a szélsőjobboldali szavazókat is, vagy kerülni próbál mindennemű érték-vezérelt politikai állásfoglalást és kizárólag a fidesz korrupciós ügyeire fókuszál.
Az előbbi szerintem alapvetően egy rossz stratégia, mert ha szerez is rövid távon néhány szavazót szélsőjobbról, közben elbizonytalanítja a baloldaliakat, és ráadásul legitimizálja a fidesz radikális szólamait, ezáltal segít a fidesznek nyitott maradni a centrum felé.
Az utóbbi pedig ugyan szép és jó és még szükséges dolog is – de nem elégséges. Hiányzik a pozitív üzenet, az, hogy milyen értékrendet is kínálsz helyette. Legalább ennyire fontos az is, hogy a politikai erő és elhatározottság sugározzon belőled.
*
Ez az, ami a Karácsonynak nincs, mert ő a vonakodó hős archetípusát játsza. Ami vonzóvá teszi az ellenzéki szavazók egyik csoportja számára (akik ezt úgy értelmezik, hogy Karácsony alázatos és nem vágyik a hatalomra), viszont soha nem tudhatod róla, hogy mikor lesz elege, mikor szakad el a cérnája, és hagyja ott az egészet, és ez is átjön. Ráadásul szerintem a bizonytalan szavazók megnyerésénél fontosabb a magabiztosság kisugárzása, mintsem az alázatosságé. Meg igazából ez áll amögött is, hogy „sikeresen mozgósítottak”.
Nyilván az is segít a DK-nak, hogy az előző néhány választáson egyre javuló eredményeket érnek el. Fel is gyorsult annak az üteme, ahogy az MSZP-sek átmennek a DK-ba. De a „független” körökből is húztak be magukhoz embereket, mint például Kálmán Olgát. Mindezt úgy, hogy komoly belső harcokra nem igazán került sor, és elkerülték a szakadást.
A Momentum versége
A Momentum elég látványos vereséget szenvedett. Ne magyarázza senki, hogy nem is. Egy két fordulós választáson mindenki nyugodtan Fekete-Győrre szavazhatott, aki akart, semmiféle taktikai szempont nem tartotta őket vissza. 3% akart rá szavazni, több nem.
Az, hogy választókörzetben jobban állnak, az egyrészt annak köszönhető, hogy leigazoltak magukhoz pár erős idegen-légióst, meg annak, hogy a megmondóemberek erősebbnek hitték őket és ezért az ellenzéki pártok többször fogadták el, hogy Momentumos legyen a közös jelöltjük, mintsem az valójában indokolt lenne.
*
Ez az egész szorosan összefügg azzal, ami a DK sikere: az ellenzéki véleményvezérek a mai napig ragaszkodnak ahhoz a protest-párti nézethez, hogy a régi Köztársaság fúj-fúj, de az ellenzéki szavazók egyre kevésbé vevők erre.
Igazából logikusan be lehetett volna ezt előre is látni. A protest pártok lényege, hogy protestek, nem akarnak szövetkezni egyik oldallal sem. Sajnos pont ezért rendre a fidesz malmára hajtották a vizet. Ott, ahol közös ellenzéki indulás van, a protest pártok létjogosultsága megszűnik.
A Jobbik gyengül
A Jobbik se szerepelt olyan jól, szerintem senki nem hitte, hogy nem kerül be a második fordulóba. Pár hónapja még nyerőnek is tartották.
De igazából ez se annyira meglepő, inkább az a meglepő, hogy egyáltalán ennyit el tudtak érni. A jobbiknak alapból nincs jó helyzete, figyelembe véve, hogy a világszerte a politika polarizálódik, ők pedig jobboldali populistaként próbálják meg leváltalni a jobboldali populistákat.
Ráadásul most épp balos átrendeződés indult el Európában. Az emberek mindig alábecsülik, hogy a magyar pártok erőviszonyainak a változása milyen mértékben szokta követni az európai trendeket.
A jobbiknak további problémái is vannak:
2018-ban még mögöttük állt Simicska és a média-birodalma, most már nincs.
Kiszállt Vona Gábor, ami megint csak aláássa az elszántságuk imázsát. Végezetül
egy szakadás van mögöttük és a táboruk egy részét azért elvitte a Mi Hazánk
Mozgalom. No meg igazából a Márki-Zay is vesz el tőlük szavazókat.
Másrészt az is kiderült, amit aki odafigyelt, az régóta tudhatott, hogy nem igaz, hogy a Jobbik az vidéki párt lenne. Legfeljebb a markánsan fővárosi kis pártokhoz képest az.
Az MSZPt ne írjuk le.
Az előválasztás alapján nehéz kiértékelni a pártok erejét, hisz a legtöbb jelölt koalíciós jelölt volt, és nem biztos, hogy az a párt adja egy jelölt mögé a legtöbb szavazót, akinek a címerében indult a jelölt. Úgyhogy megnéztem egy másik metrikát is.
Először is kivettem azokat a körzeteket, ahol nem volt csak egy jelölt volt. A maradék 95 körzetben minden nyertesnél megszámoltam, hogy hány nagyobb párt jelölte (tehát a DK, MSZP, Jobbik és Momentum négyeséből mennyi) és elosztottam köztük egy pontot. Tehát ha csak egy nagy párt jelöltje volt aki nyert, az a párt 1-et kapott, de ha háromé, akkor csak 0.33-at kaptak.
Egészen meglepő eredmény jött így ki:
Párt Bp + Pest megye Vidék Összesen
DK 4.33 25.33 27.66
Jobbik 8.16 16.66 24.86
MSZP 8.16 16.16 24.34
Momentum 8.16 8.57 16.73
Az látszik, hogy az MSZP alig marad le a Jobbikhoz képest. Az is látszik, hogy mindkét párt vidék-főváros erőeloszlása ugyanolyan. A Momentumé egyáltalán nem meglepő módon sokkal inkább a fővárosra fókuszált (és valószínű, hogy a vidéki Momentum támogatások nem is értek annyit, mint a tényleges országos pártok támogatásai). És ami látszik, hogy a DK tényleg a legerősebb ellenzéki erő lett vidéken.
Jó úton járunk ahhoz, hogy a fidesznek reális kihívója legyen az ellenzék. Ennek az ellenzének a gerincét pedig a DK-MSZP adja, vagyis azok az erők, amelyek hitelesen tudják képviselni a Köztársaság restorációját, kiegészítve azokkal az új erőkkel, akik pedig hitelesen képviselik a korrupció-ellenességet.
Ebben a képletben persze nincs már helye az
öncélú, „mindenkit is utálok” protestkedésnek, mint ahogy azt Fekete Győr 3%-a
mutatja. Ezt a választói üzenetet jó lenne Karácsonynak és Márki-Zaynak felfognia.
No comments:
Post a Comment