Filozófiai eszmefuttatás Ukrajna megtámadása kapcsán

 

Kétség kívül történelmi pillanatoknak vagyunk tanúi, és senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mit is hoz majd a jövő. Nem tudni, hogy katonailag mi lesz a háború kimenetele, mennyire tudnak ellenállni az ukránok. Azt se tudni, hogy ha a nyílt csatákban meg is verik őket az oroszok, milyen lesz a közhangulat a megszállás ellen. Az se világos, hogy mit fog reagálni a nyugat, meddig megy el még Putyin, és az se, hogy mik lesznek a szankciók hatásai, mennyire gyengül meg Putyin uralma otthon.

Viszont önmagában a háború kitörése sok érdekes kérdést felvet, köztük egészen messzire vezető filozófiai kérdéseket is. Ezekről beszélnék most, mert miért ne gondolkozzunk el az efféléken, addig is, amíg a következő híradást várjuk a frontról.

 

Mit is tanított Konfuciusz?

 

Konfuciusz tanításait a Lun Yü (論語 / 论语 ) című könyvben olvashatjuk. Magyar címe Beszélgetések és Mondások, ami elég korrekt fordítása a címnek. Angolul általában James Legge fordításában bevezetett Analects néven emlegetik, vagy Sayings of Confucius címen.

A Beszélgetések és Mondások nem egy összefüggő könyv, hanem mintegy ötszáz rövid anekdota gyűjteménye, amik nagy része arról szól, hogy Konfuciusz valakinek (általában a tanítványainak) kifejti a véleményét valamiről, általában nagyon tömören.

A hagyomány szerint a könyvet a tanítványok tanítványai állították össze. Ezt nem tudjuk ellenőrizni, az általunk ismert verzió egyértelműen több évszázaddal később, a Han-dinasztia idején lett összeszerkesztve több variánsból. Néhányan emiatt szkeptikusak, arra is vannak kísérletek, hogy a szöveget különféle rétegekbe csoportosítsák, de a sinológusok többsége a stílus és a tartalom alapján úgy vélik, hogy valóban a kínai filozófia legkorábbi rétegét tartalmazza ez a könyv, úgyhogy (jobb híjján) elfogadják, hogy amit ez a könyv tartalmaz, azt tekintjük Kong mester tanításainak.

 

Márki-Zay pürrhoszi győzelme

 TLDR: az a koncepció, hogy egy jobb oldali jelöltel majd a jobb-oldalon győzik le Orbán Viktort, azok után, hogy a vidéken (ahol a választást meg kell nyerni) nagyon sikeres Dobrev elleni aktivizáláshoz fullra tolták a "régi baloldal felvállalhatatlan", "a 2010 előtti világ bűnös" mantrát - ami a NER legfőbb legitimációs mantrája, az olyan, hogy megolajozták Orbán Viktor páncélját, kiélesítették kardját, fényesre kefélték csataménjének a szőrét, udvariasan felsegítették a nyeregbe is, majd megpróbálják ellopni az istállójából az inasának a vén, rozoga gebéjét, és a kandallója felől gyermekkori fakardját, és így akarják legyőzni.

Gyakorlatilag Márkiék egy "Öszödi" pontra jutottak el. Az előválasztási kampány megnyerésre érdekében az elmúlt hetekben "hazudtak reggel, éjjel, meg este" - azt illetően hogy hogyan is lehet Orbánt legyőzni. Most közel 180 fokos fordulatot kell levezényelnie, és a régi baloldalra kell építenie Orbán elleni kampányát, úgy, hogy saját szavazótábora még pont a DK legyőzése feletti örömmámorban leledzik.

A régi baloldal mindig is megkerülhetetlen volt a Fidesz leváltásához. Az "ellenzékváltás" vágyálma soha nem volt több, mint egy önsorsrontó monománia. De most a régi baloldal erősebb, mint valaha az elmúlt 12 évben. Márki szavazótábora vagy így, vagy úgy, de egy jéghideg zuhanynak néz elébe.

Kifejtés:

Márki-Zay mindenképp megérdemli, hogy gratuláljunk neki, kemény kötésű, célirányosan hatalomra törő politikus, aki kifejezetten élvezi a véres küzdelmet és nem jön zavarba, ha váltogatnia kell az álláspontját.

Szüksége is lesz minden képességére, ugyanis pürrhoszi győzelmet aratot most. Ezt most, a régi baloldal feletti győzelmüket ünneplő hívek még nem érzik, de a következő hónapok során meg fogják tapasztalni.

Az ellenzéki előválasztások tanulságai

 

Először is hangsúlyoznám, hogy mennyire jó volt az ellenzéki előválasztásnak a puszta létezése. Emlékeztetett minket, hogy milyen is az a demokrácia, amiért küzdünk a fidesz ellen. Milyen az, amikor a politikai kérdésekben pluralizmus van, viták vannak, és a szavazók választhatnak.  Ebben az élménycsomagban még a koordinációk és visszalépések is nagyon fontosak (noha sokan húzzák rájuk a szájukat), mert egyben arra is emlékeztetnek minket, hogy a demokráciában a politikához a kompromisszumok is hozzátartoznak. Szemben a fidesszel, akik mindig és mindenkivel harcolni akarnak.

Szóval az előválasztás pont a maga tökéletlenségeivel volt tökéletes emlékeztető a demokráciából.

Beszéljünk akkor most az eredményekről.

Mítoszmentes gondolatok az afganisztáni kudarcokról

 

Most, hogy az amerikaiak kivonultak Afganisztánból és a Talibán vllámgyorsan hódítja meg az ország nagy részét, egy kis időre a világ figyelme ismét Afganisztán felé fordult. És persze mennek körbe az írások és mémek arról, hogy Afganisztánba a hegyvidék, a kulcsfontosságú hágók, és a féktelen vad hegyvidéki törzsek kombinációja révén minden hódítónak beletörik a bicskája.

Az alábbiakban megosztok néhány gondolatot, hogy milyen kép is rajzolódik ki, ha félresöpörjük a mítoszokat.

 

A nácik, mint hasonlat

Most a geek / politizálós körökben borzolja a kedélyeket Gina Carano kirúgásának az ügye. Megvan nekem is a határozott véleményem a dologról, de most nem arról akarok beszélni, hanem csak aktualitásként felhasználni egy érdekes és általánosabb kérdés felvetéséhez 

 

A budapesti forgalomcsillapításról

Karácsony Gergely vezette városvezetés, néhány kerületi vezetéssel együtt, nagy lendülettel áll hozzá a „forgalomcsillapításnak” nevezett közlekedés stratégiának. Ez a stratégia abból áll, hogy utakat zárnak le az autósforgalom elől, illetve szembeirányított egyirányú szakaszokkal „blokkokat” hoznak létre, valamint parkolóhelyeket szűntetnek meg.

Ilyen a Kós Károly sétány lezárása, a Belső Erzsébetvárosi forgalom átszervezés, a XIII. kerületre tervezett (de a kerületi vezetés által elutasított) intézkedések, Karácsony által minap belengetett elképzelés a rakpart autósforgalom előli lezárásáról. Ugyanezt a gondolkodási sémát képviseli, csak még extrémebb formában, az augusztus elején 18 civil szervezet által benyújtott javaslat, hogy a Nagykörutat „korzósítsák” (csökkentsék le összesen 2x1 sávra az autó közlekedést és 30 km/h sebességkorlátozást vezessenek be).

 

Az autós-ellenes stratégia premisszája

Az intézkedések egy fontos vonása, hogy nem párosul hozzájuk alternatívák kiépítése a korábbi autósok számára [1]. Ezzel egyébként ellene mennek minden tanulmánynak, amely a forgalomcsillapításról szól. Ez azt mutatja, hogy e mögött a stratégia mögött az az előfeltevés rejlik, hogy Budapesten az autós forgalom számottevő része indokolatlan.

Indokolatlan alatt azt értem, hogy az adott autós a közlekedési igényeit ugyanolyan jól, vagy közel ugyanolyan jól meg tudná valósítani autó nélkül is, tömegközlekedést, kerékpárt vagy a lábait használva. Tehát az adott autós igazából kizárólag kényelemből vagy hóbortból (sznobizmusból) ül autóba.

Ugyebár a forgalom-csillapítás kizárólag ekkor működik. Mert az elgondolás az, hogy lezárásokkal és egyirányú utcákkal 5-10 perccel hosszabbá tesszük az autózást, és ennek hatására egy csomó autós inkább nem is ül autóba.

De ha valaki nehéz, nagy cuccokat hoz-visz, az akkor is autóval fogja megtenni, ha 10 perccel tovább tart. Ha valaki fél órát vagy még többet spórol azzal, hogy autóval jár, az 10 perc többlet dugó miatt nem fogja feladni. Mivel a „forgalom-csillapítás” megnehezíti az autós forgalmat, szűkíti az úthálózat áteresztő képességét, ezért, ha ugyanannyi autós marad, akkor egyszerűen csak rosszabb lesz a főváros közlekedése, bedugulnak az utak (lehet, hogy nem a lezárt szakaszon, hanem a szomszédban, de valahol rosszabb lesz), tehát valójában súlyosbodik a forgalom, nem csillapodik.

Ahhoz, hogy a forgalom-csillapítás működjön, ahhoz a pozitív hatásnak (ahányan feladják egészében az autózást) felül kell múlnia a negatív hatást (azok, akik továbbra is autónál maradnak, azok akadályoztatva vannak, csökkent az áteresztő képesség, gyorsabban alakulnak ki dugók).