Last Jedi - második forduló

Beszéljünk még egy kicsit az új Star Wars filmről, mert egy eléggé megosztó film lett.

Nem csak úgy általában az embereket osztja meg a film (bár az én ismerősi körömben kevesebben vannak, akiknek tetszett), hanem nagyon érdekes, hogy statisztikák szerint a nézők 50%-ra értékelték a filmet, míg a kritikusok 90%-ra, ami egy döbbenetes különbség. És ugye az világos, hogy nem művészfilmről van szó, amit a pórnép nem ér fel ésszel. Ráadásul még egyetlen embert is képes megosztani: én például minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé tetszik. Ezt egyébként többen mondták már a többi Disney féle Star Wars filmre is.

Szóval beszéljünk még egy kicsit a Last Jedi-ról és most magasabb szintről tekintve a dolgokat. A részleteket már az előző blog posztomban alaposan kiveséztem.


A pozitív vélemények nagy része úgy hangzik, hogy mennyire újító ez a film, megújítja az egész Star Wars franchiset. Mennyire frappáns, hogy veszi a megszokott toposzokat és csavar rajtuk egyet, lerombolván a Star Wars eddigi értékrendjét, és hogy a Disney bátran megmutatta, hogy képesek új irányba vinni a történetet.

A feldolgozás mint műfaj

Létezik egy olyan irodalmi dolog, hogy feldolgozás. Ekkor vesznek egy már megírt, általában jól ismert történetet és újra feldolgozzák. Például a színdaraboknak minden egyes rendezése egy feldolgozás. De az adaptáció, amikor egyik műfajról a másikra kerül át egy történet, az is feldolgozás.
Maga Sheakespear is előszeretettel dolgozott fel meglévő történeteket, színdarabokat. A Romeó és Júlia például a Pyramus és Thisbé történet feldolgozása. Olyan is van, hogy settingen változtatnak, például ahogy a Westernfilmek feldolgozták Kurosawa szamurájos-roninos filmjeit (amik közt volt, ami maga is Sheakespear feldolgozás volt). A feldolgozásokat időnként (amikor ugyanaz a média és a jogtulajdonos is örököse az eredetinek) rebootnak nevezik.

Szóval a feldolgozás egy nagy múltú és tekintélyű "műfaj".

Egy feldolgozás két féleképp tud jó lenni. Az egyik, ha nagyon hű az eredetihez (például a Globe Színházas Sheakespear előadások, vagy egy nagyon hű film adaptáció). A másik, amikor valami újat ad a történethez az adaptáció, új dimenziót, új csavart, átértékelteti velünk a meglevő történetet. Különösen jók azok az adaptációk, amelyek a történet kis változtatásával a történet erkölcsi tanulságát, moralitását meg tudják változtatni.
Például Madách az Ember Tragédiájában néhány változatással úgy dolgozta fel a Genezis történetét, hogy Lucifer egy nagyon szimpatikus figura lett benne. A modern Battlestar Galacticában a Cylonok nem egy idegen faj által elszabadított terminátorok, hanem az emberiség alkotásai - ez új dimenziót ad a konfliktusnak.
A Tim Burton féle Batman filmben Bruce Wayne szüleinek a gyilkosát összeolvasztotta Jokerrel. Ezáltal a film sokkal kerekebb történetté vált, sokkal kielégítőbb lezárást kap Batman azáltal, hogy nem csak fő ellenségét, de egyben szüleinek a gyilkosát is legyőzi.
Nolan pont a másik irányba csavarta a szülők gyilkosának a történetét. Nála ugyebár a gyilkos már halott és Bruce így még a bosszútól, mint lezárástól, is meg van fosztva. Ezzel ő a Batman belső gyötrődését, nyughatatlan természetét, űzöttségét hangsúlyozta ki. Nála ugyebár Jokert nem is öli meg Batman.

*

Na most azért beszéltem erről ilyen hosszan, hogy hangsúlyozzam: a feldolgozás egy nagyon menő "műfaj" tud lenni. És a Last Jedi pont azt csinálja, amit egy jó feldolgozás csinál: veszi a jól ismert történetet, újra előadja, majd csavar rajta egyet, hogy máshová kerüljenek a hangsúlyok, hogy bizonyos mondanivalók átforduljanak.

Ez a magyarázata annak, hogy miért mondják rá sokan, hogy mennyire innovatív, miközben a története még a Force Awakensnél is sokkal jobban az eredeti trilógia megismétlése.

Last Jedi és a reciklált történet elemek

A Force Awakensnél a halálcsillag elpusztítása, illetve Ray történetének az eleje volt az, ami a New Hopeból lett átemelve. Viszont Finn története, a versenyfutás Luke nyomában és Kylo Ren története teljesen új volt. Ezzel szemben a Last Jedi-ban az egész jedi plot az eredeti trilógia reciklálása és az űrháborús plot egy része is.
A Force Awakensnél viszont a halálcsillagos plotot különösen és feltűnően rosszul adták elő, ezért mindenkinek kiverte a biztosítékát és mindenki felháborodott azon, hogy reciklált történet. A Last Jedi azonban ügyesebb volt, és ezért úgy adott elő sokkal több reciklált történetet, hogy könnyebben lecsúszott az emberek torkán.

A jedi történet szinte egy az egyben a Birodalom Visszavég története. A jedi tanítvány otthagyja a lázadást, hogy elmenjen tanárt keresni. A tanár személyében azonban csalódás éri, és nem azt kapja, amire számít. A tanítás során elmegy egy sötét erő által átjárt helyre, ahol szembesül saját maga félelmeivel. A tanítvány ideje előtt otthagyja mesterét, mert türelmetlen és mert meg akar menteni valakit.
Ja igen, a tanítvány a történet során sötét titokkal fog szembesülni a hiányzó szüleit illetően. Luke megtudta, hogy a főgonosz Vader az apja, holott azt hitte, hogy egy hősi jedi lovag, akit Vader ölt meg. Rey pedig megtudja, hogy szülei szar alakok voltak, akik egyszerűen eladták pénzért, pedig azzal hitegette magát, hogy majd valamikor visszajönnek érte.

Ezután a történet átugrik a Jedi Visszatérre, merthogy a Rey-Kylo-Snoke történet pont ugyanaz, mint a Luke-Vader-Palpatine ott. Nem is titkolták ezt, még dialógust is  átemelték onnan és a díszleteket, jelmezeket is!
A hősünk jó oldalra akarja állítani a sötét lovagot. A sith mester tudja, hogy hősünk a jó oldalra akarja állítani a sötét lovagot és pont erre számít, hogy így végre ráteheti kezét. A sith mester erősebbnek bizonyul, mint hősünk hitte és lealázza őt. A sötét lovag azonban a hősünket választja a sith mesterrel szemben és megöli a sith mestert.

Eme Jedi Visszatéres kiruccanás után a történet visszatér a Birodalom Visszavághoz. Ugyebár ott is azt mondja Vader Lukenak, hogy győzzék le együtt a császárt és uralkodjanak együtt a galaxis felett. Itt is ugyanezt mondja Kylo, csak annyi a különbség, hogy már megölték a császárt.


Ja és a végén még Luke eljátsza ugyanazt, amit Obi-Wan az Új Remény végén. A sötét lovag találkozik eredeti jó mesterével, kardoznak kicsit, de a jedi mester egészen másra játszik. Hagyja magát meghalni, hogy időt nyerjen ezáltal a lázadóknak, és meglepi a sötét lovagot egy új jedi képességgel (ugyebár Vader meglepődik, hogy hová tűnt Obi-Wan holtteste, itt meg Kylo, hogy Luke csak illúzió volt).

Tulajdonképpen remixelték nekünk az eredeti trilógia jedi történetét. Az egyetlen változtatás, ami persze jelentős, hogy míg Vader csak felajánlja Lukenak a második film végén hogy pusztítsák el a császárt és uralkodjanak együtt, addig Kylo meg is öli, és utána ajánlja fel, hogy uralkodjanak együtt.

Az űrháborús történetszál is részint a Birodalom Visszavág megfelelő plotjának az újra-előadása. A lázadók bázisát megtalálja a Birodalom, a lázadók menekülnek. Technikai okok miatt azonban nem tudnak elmenekülni és végig a film során üldözik őket. Végül a megoldást egy alvilági szövetségesben keresik, aki a nézők számára szimpatikus karakterként van bemutatva, ám elárulja hőseinket.
Az űrháborús vonulaton azért van némi újdonság is. Sajnos nagy részük nagyon rossz, mert az egész üldözős alaphelyzet nagyon nem meggyőzően van felépítve.
Maguk a helyszínek és a beállítások is gyakran az eredeti feldolgozásai (Hoth vs só bolygó, ugyanolyan bázis, ugyanúgy jönnek az AT-ATk, ugyanúgy lövészárokban védekeznek, Leia ugyanúgy néz ki a becsukódó kapun...).

*

Összességében szólva, a film 85%-ban az eredeti trilógia újra eljátszása. Vagyis pont úgy viszonyul az eredeti trilógiához, mint egy jó adaptáció. Előadják újra a jól ismert történetet, majd egy-két ponton csavarnak rajta egyet.  Amiért dícsérni szokták ezt a filmet azok, akik szeretik, az pont az, amitől egy feldolgozás jó tud lenni.

Ez a film valójában egy feldolgozás. Sőt, valójában az egész Disney féle Star Wars trilógia nem más, mint egy folytatásnak álcázott reboot.

Ez egyben megmagyarázza azt is, ami kezdettől fogva legjobban zavart engem (és másokat is). Azt, hogy miért tűnt el minden, amit az eredeti trilógiában hőseink elértek. Miért megint a gonoszok uralják a galaxist, miért bújkáló ellenállók csak a jók? Miért van megint egy sötét sith mester a birodalom élén?
Mert ez egy reboot, azért.

Baj-e a reboot?

Baj-e, hogy ez egy folytatás bőrébe bújtatott reboot?

Nos, ahogy a ferengik mondanák:
Rule of Acquisition #239: Never be afraid to mislabel a product.

Mert itt bizony egy félrecímkézett termékkel állunk szemben. Egy rebootnál ugyanis teljesen jó, ha a történet 85%-ban az eredeti megismétlése és 15%-ban tesznek bele új csavarokat, amivel új dimenziókat adnak hozzá.
Viszont az ilyen szintű másolás egy új, önálló történetnél szerintem nem oké. Ráadásul egy folytatás nem is egyszerűen egy új történet kell, hogy legyen. Egy folytatás, mint neve is mondja, az eddigi történet folytatásának kellene lennie. A reboot és a folytatás között alapvető ellentmondás áll: a reboothoz az kell, hogy előálljon az eredeti történet kezdetén fennálló szituáció. Egy folytatáshoz az kell, hogy az eredeti történet végén elért szituáció álljon fenn.

A Disney tehát először is "soft resetelte" a settinget, ami miatt ez nem tekinthető egy korrekt folytatásnak. Majd ezek után az eredeti történet rebootját adják elő, ami miatt ez nem is egy új, önálló történet.

A félrecímkézés nyilvánvalóan üzleti érdekeket szolgál. Mert ha a Disney bevallotta volna, hogy ők nem a folytatását készítik a trilógiának, hanem egy rebootját, tized ekkora hype lett volna és hatalmas nagy hőbörgés. Bár azért azt is megnézték volna sokan. De valószínűleg jóval kevesebben, mint így.

Oké, szóval ők egy rebootot akartak alkotni, de tudták, hogy azt nehéz eladni a Star Wars esetében, úgyhogy folytatásnak álcázva adták el. Ettől ez még lehet egy nagyon jó reboot. Volt már, hogy egy kreatív alkotónak másnak csomagolva kellett eladnia egy történetet és utólag nagyon hálásak voltunk érte, hogy megtette.
Például Haldeman, a Forever War írója a vietnámi háborús élményeiről akart írni, de tudta jól, hogy 1974-ben senkit nem érdekel még egy vietnámi háborús könyv. Ezért aztán scifibe csomagolta, noha azért a kortársak számára eléggé átlátszóan. És az eredmény a scifi irodalom egyik nagy klasszikusa lett.

Az új filmek összevetése az eredeti trilógiával

Tehát születhetnek nagyszerű alkotások úgy, hogy az alkotó szándékosan "félrecímkézi" a terméket, mert így tudja eladni. A kérdés az, vajon igaz-e ez az új trilógiára?

Vagyis az a nagy kérdés, hogy ha hagyjuk ezt a ködösítést azzal, hogy ez folytatás (mert nem az), hanem őszintén tekintünk erre, mint egy reboot, akkor jók-e ezek a filmek, mint az eredeti trilógia rebootjai (adaptációi, feldolgozásai)?

*

Ha így tesszük fel a kérdést, akkor a legelső dolog, ami eszembe jut az új filmekről az a hihetetlen zűrzavar, ami jellemzi a felépítésüket.
Az eredeti trilógia ugyanis egy rendkívül letisztult, elementális erővel magával ragadó történet volt. A karakterek archetipikusak voltak. A történet klasszikus hero's journey kivállóan kivitelezve, Luke jellemfejlődései meggyőzően és megragadóan voltak előadva. Az űrháborús "space opera" setting izgalmas volt és egy (vagy több) teljes generáció fantáziáját ragadta magával. Az alapkonfliktus tiszta, világos és hihető volt. A mondanivaló is jelentős volt (gépi civilizáció romlottsága vs. keleti taoista misztikum).
Ehhez képest az új trilógia egy hatalmas, zűrzavaros katyvasz. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy én túl negatívan ítélem meg. De az biztos, hogy letisztultnak és eleminek szerintem senki sem nevezné.

Karakterek régen és most

A letisztultság, illetve annak a hiánya a karakterek terén is szembetűnő. Az eredeti trilógiában a filmekben 4+1 ágens van: Luke, Leai és Han a három protagonista, akik közül egyértelműen Luke a főszereplő. A negyedik ágens Darth Vader. Az ötödik ágens változik: először Obi Wan, mikor ő meghal, jön Yoda. Mikor ő meghal, megjelenik a Császár.

Ezzel szemben az új trilógiában van rögtön két főszereplőnk: Rey és Finn. Rajtuk kívül ágens még Poe, Leia, Luke, Han és a kínai duci csaj. Ehhez jön a gonoszok oldaláról Snoke és Kylo, és még félig Huxx is. Legalábbis a mostani film erősen érezteti velünk, hogy Huxxnak megvan a saját maga agendája. Ez 9-10, ami kétszer annyi, mint az eredeti trilógiában.

Nem csoda, hogy jóval széttagoltabb, széttöredezetebb lesz az egész.

*

Aztán nézzük az arc-okat. Character arc-nak ugyebár a karakterek jellemfejlődését hívjuk. Na most rögtön egy fontos dolog "not every character needs an arc". Ezt az eredeti trilógia jól tudta. Az eredeti trilógia alapvetően Luke arc-járól szólt. Hogy lesz a falusi szegénylegény mitugrászból egy hősies és bölcs jedi lovag.
Az eredeti trilógia nem csak nagyon meggyőzően ábrázolt egy nagyon klasszikus arc-ot, de egyben nem is siette el. Fontos, hogy Luke arc-ja a három film révén válik teljessé. Az első film végére még csak elkezdődik a változás benne.
Luke három filmen átívelő arcja mellett mindegyik filmben volt pontosan egy további character arc. Az Új Reményben Han Solo önző zsoldosból lesz csapatjátékos lázadó. A második filmben Leia és Han románca bonatkozik ki. A harmadik filmben pedig Darth Vader redemptionje az arc (hű de szép magyar mondat volt ez!).

*

Ezzel szemben a Last Jedibe megpróbáltak öt arc-ot beletuszkolni:
(1) Reyt aki szembenéz és megbékél múltjával,
(2) Luke-ot aki visszatér remeteségéből,
(3) Kylo aki szembefordul mesterével,
(4) Poe aki megtanulja mi a felelősség és
(5) Finn aki a hebegve habogva eliszkolóból (bár lehet, hogy ezt csak Rey megóvása miatt tette) eljut oda hogy tökösen visszapofázik Phasmának hogy "I am a REBEL scum" és kamikaze rohamra indula végén.
Nem csoda, hogy jópár arc elég rosszul sikerült és helyenként érződik, hogy baltával faragták be őket a plotba. Tételesen nézve:
* Luke arc-ja jól sikerült szerintem.
* Kylo arc-ja jól sikerült addig a pontig, amíg legyőzik Snoke-ot, utána viszont a "muhaha, uraljuk együtt a galaxist" bugyutának és indokolatlannak éreztem. Tulajdonképpen miért akarja uralni a galaxist? Hisz Snoke is pont ezen munkálkodott, Kylo meg pont, hogy szakítani akar mindennel, főleg az apa-figuráival, nem?
* Rey arc-ja nem igazán létezik. Mármint kapott a karakter pár nagy revealt, de igazából a karaktere pont ugyanaz, mint előtte. A gond a karakterében rejlik. Rey a tipikus 21. századi disney hercegnő, vagyis mondhatni a tipikus 21. századi feminista nő-ideál: egy teljesen önálló, másokra rá nem szoruló, határozott akaratú, mások által nem befolyásolható, kicsit felbosszantható, ámde jószívű teremtés. Mindez rendkívül szerethető karakterré teszi, ámde karakterfejlődésre nem igazán ad teret. Nem csoda, hogy tulajdonképpen lepergett róla a szüleit illető felfedezés. Mint ahogy Luke viselkedése is, és Kylo Ren jó útra térítésének kudarca is.
Vessük csak össze Rey örökké blazírt, max néha kicsit morcos ábrázatát Luke elgyötört arcával, amikor Yoda intelme ellenére elrohant Bespinre és ott készületlenül szembesült Vaderrel és az igazsággal.
* Finn arcja se túl koherens, az se világos hogy miről szól igazából. A karakter feltűnően máshogy viselkedik a film elején és a végén, de megmondani, hogy mi változott benne és miért, azt elég nehéz. Igazából nagyon nem bírtak az írók mit kezdeni vele ebben a filmben, pedig ő lenne a másik főszereplő.
* Poe arc-ját sokan dícsérik. Az biztos, hogy ez kapta a legtöbb expozíciót a film során, de szerintem rendkívül baltával faragott és egyáltalán nem meggyőző. A poszt végén kitérek rá külön, mi is a problémám vele.

Űropera régen és most

Az eredeti trilógia a filmtörténet egyik legsikeresebb űroperája volt. Ehhez persze a vizuális innováció is sokban hozzá járult. De fontos, hogy az űrháború hihető, megragadó és drámai volt. Csatahajók küzdöttek egymás ellen, ahol világos volt, hogy a nagyobb az erősebb. Vadászgépek cikáztak egymás körül. A csaták, erőviszonyaik és lefolyásuk teljesen intuitíven érthető volt a nézők számára, akik izgatottan nézték, hogy mi történik.
Ez a dimenzió az, ahol a Disney totális kudarcot vallott. A Force Awakensben a halálcsillag újabb elpusztítása borzasztó kínos volt.

Az eredeti trilógiának volt egy teljesen logikusan felépített, könnyedén érthető és meggyőző játékszabályai az űrcsatákra: "nagyobb hajó erősebb, kis hajó cikázik, kritikus komponensek kilövésétől felrobbannak a nagy dolgok". Ezt követte mindhárom film és a prequel trilógia is.

Ezzel szemben a Disney folyton újabb és újabb technoblablát hoz be, mint plot point. A Force Awakensben jöttek a parkolásból hiperűrugrások, most pedig a "kimerül az üzemanyag", meg az "egy gépről tudnak csak trackelni", a teljesen retardált "gyorsabbak vagyunk, kiérünk a lőtávból, de a távolság azon túl nem nő" hülyeségről nem is beszélve.
Ehhez hozzáadnak 2. világháborús bombázó technológiát, egy eddig sosem létezett "cloaking"-ot, amit az ellenség tud kikapcsolni (?!), de csak ha eszébe jut (!). Eközben persze olyasmikre se bírnak már figyelni, hogy a birodalmi flotta (ami az egész film során üldözte őket és ami leküldte a földi haderőket) az még mindig a bolygó felett lebeg, hiába jöttek ki 500m-rel odébb a hátsó kijáraton, még mindig nem menekültek meg.

Az eredmény nem csak az, hogy az űrháború nem magával ragadó, hanem az, hogy a film központi drámáját adó üldözési szituáció tucatnyi sebtől vérzik és teljesen erőltetett műbalhé.
Pl: ha Holdo úgyis csak a személyzetet akarja megszöktetni, a hajókat úgyis feladná, akkor miért nem rakja őket shuttlebe és küldi el őket, mint ahogy Finn és a kínai duci lány is simán elmennek túristáskodni a kaszinó bolygóra? Hogy csak egy problémát említsek.

Új mondanivaló

Két vonulatot szoktak megnevezni, ami újító erejű a Last Jediban: az anti-arisztokratikus fordulatot ("végre valaki úgy is lehet fontos a Star Warsban, hogy nem egy uralkodói vagy központi jelentőségű force user családból származik" és akkor Rayre, a duci kínai csajra és Finnre gondolnak) és a hősködés elítélését (a Poe - Holdo konfliktus kapcsán).


Az kétség kívül igaz, hogy a filmben vannak ilyen üzenetek. Nem is elrejtve, hanem  egyértelműen a szánkba rágva.Viszont több probléma van ezekkel.

Az első az, hogy maga a film agyoncsapja saját maga mondanivalóit.

*

Nézzük például a proli-power mondanivalót. A legfőbb proli-sztár a történetben a duci kínai szerelőcsaj, aki ugye szinte leborul a nagy hősök előtt, majd kiderül, hogy kulcsfontosságú tudással rendelkezik (). Ez talán a legjobb példája annak a mondanivalónak, hogy a legkisebb átlagember is kulcsfontosságú.
Egyben arra is jó példa, hogy ezt az íróknak nem sikerült meggyőzően beleírni a történetbe, hanem erőszakkal kellett belepaszírozni (merthogy teljesen logikátlan, hogy a lázadás vezetői miért nem naprakészek a nyomkövető technológiák terén, hisz egy gerilla hadsereget vezetnek. Plusz Leia első kézből tapasztalta már negyven évvel korábban, hogy ilyesmi lehetséges).


A gond csupán az, hogy ő kizárólag Poe tervéhez kulcsfontosságú, amiről viszont pont a másik mondanivaló miatt bemutatják, hogy hülyeség volt és csak ártott. Szó sincs tehát itt egy Frodó történetről, ahol a kicsik keze segít ott, ahol a nagyok kudarcot vallanak. Egy frászt. A kis átlagemberek (Poe, Finn és a kínai csaj) álmodoznak arról, hogy ők is tudnak hasznosak lenni, majd kiderül, hogy ezzel csak ártanak. :P
Anti-arisztokratikus mondanivalója van a filmnek? Leia hercegnő (arisztokrata, legenda, jedi, Skywalker) pár órára kómába kerül és rögtön szétesik az egész lázadás! Amúgy is a Poe - Holdo dráma mondanivalója az, hogy a kisember csak ne pattogjon, hanem engedelmeskedjen. Tartsuk be a parancsnoki láncot, aminek élén Leia hercegnő áll.

A másik proli-power hős ugyebár Ray, akiről nagy drámai fordulattal megtudjuk hogy két senki lánya. Ez szép és jó, de csinál Ray bármit a filmben? Nem igazán. Felhúzza Luke agyát, de nem sikerül rávennie, hogy segítsen nekik. Azt majd az öreg Yoda teszi csak meg. Elmegy átállítani a jó oldalra Kylo Rent, de ez se sikerül, valójában csak segít neki átvenni a hatalmat a birodalom felett. Az összes pozitív eredmény amit fel tud mutatni, az az, hogy felemelt egy kupac követ. De a lázadókat sem ő mentette meg, hanem Luke Skywalker.

Szóval mindkét vonalon azt látjuk, hogy az átlagember hőseink bénáznak valamit, kavarják a málnaszörpöt, majd a végén a két legendás Skywalkernek (és Yoda mesternek) kell jönnie és rendbe tenni a dolgokat.

*

Az anti-hős mondanivaló se áll jobban. Kétség kívül igaz, hogy a Poe - Holdo konfliktus erre van felépítve.
De gondoljuk át, mi is lett a film vége, miért menekült meg végül a lázadás? Azért mert Holdo egy önfeláldozó, hirtelen ötletből, felindulásból született kamikaze hőstett hajtott végre, majd a Millenium Falcon hősködve elcsalta az összes tie fightert a felszíni csatából, majd Luke Skywalker önmaga önfeláldozó hősködéssel feltartotta Kylo Rent, amíg a többiek el tudtak szökni.
Szóval a ne hősködjünk mondanivaló talán még jobban le lett buldózerezve, mint a proli-power mondanivaló.

*

Még egy ellentmondásra hívnám fel a figyelmet. Ezeket a mondanivalókat legjobban Luke foglalta össze a nagy beszédében, amikor elmondja, hogy nem a legenda a fontos, nem a jedik, és hogy arrogancia azt hinni, hogy csak a jedik a fény és a remény forrásai és hogy nélkülük ez nem lenne. Hisz az erő mindenben ott van és mindenkié. Ez egy nagyon jó, bölcs monológ, amely összefoglalja mindkét "újító és formabontó" mondanivalóját a Last Jedinak.
És a Luke plot lényege az, hogy hogyan győzik meg Luke-ot arról, hogy ez nem igaz. :P

*

Ráadásul a hatalmas újításként, a Star Wars dekonstrukciójaként dícsért mondanivalók még csak nem is újak a Star Warsban.
Hisz Luke maga is egy suttyó vidéki parasztkölök, az egész Star Wars arról, szól, hogy a szegény parasztlegény hogy menti meg a hercegnőt, győzi le a gonoszt és lesz nagy hős! Ráadásul Luke mellett ott van Han Solo, aki úgyszintén egy alulról jött karakter, egy csempész. R2-D2 egy egyszerű droid, de rábízzák a halálcsillag tervrajzait és így rajta múlik a galaxis sorsa. Sőt, a végén még 3CPO is kulcsfontosságú lesz, mivel őt hiszik istennek az ewokok és jönnek a lázadók segítségére.  És persze magukról az ewokokról nem is beszélve. Most tekintsünk el attól, hogy cuki plüss-macik. A lényeg az, hogy ők a kőkorszaki kisemberek, akik legyőzik a birodalmat. A proli-power minden, csak nem újdonság a Star Warsban!

Ami pedig a féktelen hősködést illeti. Már az Új Reményben a halálcsillagon is előjött, hogy Han Solo vad hősködése nem túl nyerő. Aztán Obi-wan halálakor ismét az az üzenet, hogy "Luke, menekülj!", vagyis hogy ne dobd el értelmetlenül az életed. "He who flees and runs away, lives to fight another day". Aztán a Birodalom Visszavág fő fordulata pont az, hogy Luke nem hallgat Yodára, elrohan hősködni és csúnyán rá is fázik. Szóval ez se újdonság a Star Warsban.

A különbség az, hogy az eredeti trilógiában ezek jól voltak előadva. Logikusan következtek a történetből, ezért nem voltak annyira feltűnőek, mint itt, ahol az íróknak öt percenként meg kell erőszakolnia a történetet azért, hogy kihozzák az általuk oly nagyon kívánt tanulságokat.

Függelék: Poe character arc-ja

Először is az egész arc egy olyan jellemhibán alapul, ami eddig nem is volt a karakterben. Az előző filmben Poet mint Leia lojális és megbízható embere mutatták be. Ezek után az itteni drámája arról szól, hogy teljesen megbízhatatlan és megszállott zendülő.

Ráadásul a film elején bemutatott balfogása nem jellemhibának tűnik ("túl forrófejű"), hanem totális szakmai (hadászati) hozzá nem értésnek. Az se világos, hogy ha az nem rendítette őt jobb belátásra, hogy az összes bajtársa az ő hülye haditerve miatt halt meg, akkor a második tervének a kudarca miért okozott nála hirtelen jellemváltozást? Amúgy tényleg, miért nem zavarja őt, hogy az összes bajtársa meghalt az ő vezetése alatt, az általa kitalált és erőltetett haditerv végrehajtása során? Mármint azon kívül, hogy a forgatókönyv szerint még túl korán nőtt volna be a feje lágya.

A nagy jellemfejlődés a végén pedig az, hogy a túlerővel szemben visszahívja az alakulatot. A gond az, hogy a film elején akkor rendelt el egy támadást, aminek semmi értelme nem volt viszont ha nem támadnak el tudnak menekülni. A film végén viszont egy olyan támadást fúj le, ami (akkori tudásuk szerint) az egyetlen módja az egész lázadás túlélésének. Vagyis pont akkor fújja le a kockázatos támadást, amikor úgysincs veszteni valójuk és minden áron megérné megpróbálni szétlőni azt az ágyút.

Magyarán szólva van egy ember, akiről eddig azt tudtuk hogy megbízható és lojális. Ezek után végrehajt egy borzasztó rossz akciót, úgy hogy közvetlen parancsot kap arra, hogy ne tegye. Ebbe minden beosztottja belehal és ő fel se veszi az egészet. Újabb parancsoknak ellenszegülve újabb kockázatos akcióba kezd, majd fegyveres zendülést hajt végre és Leiának kell lelőnie.
Ezek után egy olyan helyzetbe kerülnek, amiből nincs kiút, egyetlen lehetőségük ha elpusztítják az ágyút, különben vége mindennek. Ezt a támadást viszont lefújja, mikor a rajának az egyharmadát lelőtték.
Erre fel Leia megállapítja, hogy végre megérett Poe a vezetésre és jelzi, hogy mostantól ő a lázadás vezetője ("Don't look at me, follow him").

Attól, hogy izgalmasan hangzik az az  egy mondatos összefoglalás, hogy "ebben a Star Wars epizódban az egyik karakter megtanulja, hogy a vad hősködés nem a helyes magatartás", attól maga az előadott story arc még nem jó.
Pedig egyébként még a színészek is jól játszák, mind Poe, mind Leia mind pedig Holdo nagyon jól van előadva. De hát hiába minden díszlet, hiába minden színészet, hiába minden marketing, hiába szól ki az író hangjaként a kínai duci csaj a nézőhöz, hogy a szájába rágja a mondanivalót... ez még mindig alapvetően egy történet elmesélő műfaj, és ha az író ennyire képtelen jó történetet írni, akkor semmi nem mentheti meg a történetet.

B Függelék: Rey szülei

A Last Jedi sokat dícsért fordulata volt az, amikor kiderült hogy Rey szülei senkik. Több cikkben olvastam, hogy ez mennyire zseniális és micsoda jó fricska a rajongóknak, akik két éve kombináltak hogy elhelyezzék valahol Reyt valamelyik már ismert családfában. Erre a pontra szokták mondani, hogy lám, a Disney lerombolta a Star Wars vérvonal fétisét.

Ezzel van egy komoly problémám. Az, hogy mindez teljesen szuper lenne, ha valóban a rajongók teljesen maguktól pörögtek volna rá, hogy elhelyezzék Reyt a Skywalker családfán. De nem ez történt, hanem maga a Disney építette fel a feszültséget Rey származása köré.

Először is Reynek olyan jedi erőt adtak, amivel eddig még egyetlen jedi se rendelkezett. Ez már önmagában némi magyarázatot kívánna. Ezután ennek a karakternek ismeretlenek a szülei és ő maga is hangsúlyozza ezt többször, hogy ismeretlenek. Majd amikor Rey megtalálja Luke fénykardját kap egy látomást, amiben szerepel Luke, Kylo Ren, a tanítványok kiírtása, majd Rey szüleiről flashback.

Szóval maguk az írók építették fel az erős elvárást, hogy Rey szülei kapcsolódnak majd valahogy a jedi rendhez és lányuk nagy erejéhez. Ezek után nagyon unfair volt szerintem előadni azt hogy "muhaha, tök lényegtelenek, kis hülyék, hogy benyaltátok".

Nem csak az író-néző alapszabályok áthágása volt ez, hanem logikátlan is. Merthogy mégis mitől ilyen über táp Rey? Ha csak egy átlagos jedi potenciálja lenne, teljesen jó lenne, hogy nincs ennek különösebb oka. De nem erről van szó, Rey iradatlan táp.
A Last Jediban kapunk erre egy magyarázatot Snoketól, de az nem túl meggyőző. Azt mondja, hogy az erő magától teremtett ellenpontot Kylo Rennek. Ami felvet egy kérdést: és Kylo Ren mitől olyan erős?
Azon kívül, hogy ő egy Skywalker és az erő mindig is erős volt a családjában :P
(Látjátok, még egy öngólt lőtt itt a Disney a komoly mondanivalóit illetően).