Itt a cikk:
http://hvg.hu/itthon/20180320_Most_verd_be_jol_a_patkoszeget
1. Kis pártok a fideszt segítik
Teljes mértékig egyetértek azzal, amikor azt mondja, hogy a kis pártok (LMP, Együtt, Momentum) a probléma részei és nem a megoldása. "Egyikükre sincs szükség", hangzik az elég kemény véleménye, és a jelzőkkel sem spórol ("kis fiszfasz pártok"), bár némi empátiát tanúsít aziránt, hogy ezek a pártok miért szeretnének megmaradni. De a végén azért elég kemény ítéletet mond felettük, és ezzel az ítélettel én is egyetértek:
"Ezek a saját szuverenitásukba beleszerelmesedett pártocskák pont ugyanazt a szerepet töltik be, mint a kamupártok. Csak károsabbak, mert több sikerrel hitetik el, hogy van a létezésüknek értelme."
2. Baloldal és jobbik együttműködése a kulcs
Azt is nagyon jól látja, hogy a választás kulcsa a baloldal és a jobbik együttműködése. Ráadásul úgy, ahogy ő is mondja, hogy azért túl szorosra nem lehet ezt az együttműködést fűzni (túl sok szavazatot veszítenének egy hivatalos összefogással).
De tény, hogy a fidesz leváltása azon múlik, hogy a baloldaliak és a jobbikosok mennyire hajlandóak átszavazni egymásra. És utána azon, hogy együtt alakítsanak egy kormányt, ha a fidesznek nincs meg az 50%-a.
Ez persze nem egy könnyű dolog - nagyon örülök, hogy az én választókörzetemben a baloldal jelöltje a legesélyesebb ellenzéki jelölt, mert így nem kell azon dilemmáznom, hogy vajon tényleg a jobbikra kellene-e átszavaznom.
Szóval TótaW jól ledöngöl mindenkit. Persze ebben semmi újdonság nincs, legtöbb cikke neki és a hozzá hasonló "bal-liberális" véleményformálóknak tipikusan erről szól. Mindenki hülye, csakis ők a helikopterek :)
3. TótaW négy kampány-pontja
A kérdés az, hogy a sok ész osztás után maradt-e még TótaWnél ész? Na erről viszont nem győzött meg a cikke. Ő ugyebár javasol egy közös nyilatkozatot, ami szerinte egy csapásra megoldaná az egész problémát (mind a jobbik - mszpt, mind az lmp és egyéb kispártok problémáját). Az egész cikke arra épül fel, hogy mind hülyék vagytok, miért nem ezt csináljátok, amit én kitaláltam és tök jól megoldaná a problémát.
Ha amit ő kitalált az tényleg jó, akkor az egész kioktatás jogos. Ha viszont nem jó, ha a problémára igazából TótaW se tud jó megoldást, akkor viszont nincs joga lehülyézni másokat azért, mert azok másik nem-jó megoldással próbálkoznak.
Szóval jó-e TótaW kiáltványa?
"Bármelyikünkön múlik, a kormányváltás után az alábbiak valóra válnak:
* Elszámoltatás és vagyonelkobzás
* Alkotmányos rend helyreállítása
* Oktatási és egészségügyi reform
* Nem kell többé félni. Se migránsoktól, sem a hatalomtól."
Szexinek szexi, az biztos és lelkesítő. Viszont tényleg alkalmas-e ez a baloldal, az lmp és a jobbik szavazótábor összefogására? Szerintem egyáltalán nem.
Az első és a második pont önmagában is ellentmondás-szagú. Alkotmányos módon (hacsak nincs a kormányváltóknak kétharmada, és azzal azért ne számoljunk) írtó nehéz lenne elszámoltatni a fidesszel, mivel elég jól beépítették embereiket a rendszerbe. Főleg úgy, hogy még a negyedik pontot is teljesítsük (nem kell többé félni a hatalomtól). Mert egy olyan eljárás során, ahol százezer ember kerül bíróság elé, gyakorlatilag egy teljes párt, klientúrája, államaparátus és gazdasági elit az akkor is nagyon terror-szagú, ha történetesen jogtiszta.
Másik gond az elszámoltatással és vagyonelkobzással: ki mindenkit értünk alatta? Én mint baloldali ezt baromira kiterjeszteném Simicskára is, hisz ő volt az Orbán #1 embere, ő volt az, aki megcsinálta a fideszes state-capturet, hogy a fenébe ne akarnánk őt is elszámoltatni és a vagyonát elkobozni? Ez pedig nyilván nem elfogadható a Jobbik számára.
A jobbik meg az LMP meg nyilván elkezdené mondani azt, hogy akkor a másik "elmúlt nyolc év"-et is számoltassuk el. Nem mintha az MSZP-DKban nagyon lenne már bárki abból a korszakból, Gyurcsányt leszámítva, ez a kérdés inkább mint kampány téma kritikus.
Ugyanis a jobbik és az lmp pont arra alapozza egész létjogosultságát, hogy azt hangoztatják, a 89 óta kormányzó pártok mind egy korrupt rendszer részei, ezért kellene velük és nem az mszpvel leváltani a fideszt. Márpedig minél inkább hangoztatják ezt a fajta elszámoltatósdit, annál kevésbé lehet a szavazóikat meggyőzni arra, hogy szavazzanak át a szocikra meg Gyurcsányra. Az pedig, hogy beismerjék, hogy a Gyurcsányos "elmúlt nyolc év" igazából nem is volt korrupt (vagy legalábbis több nagyságrenddel kevésbé), az nem érdeke a jobbiknak és az lmpnek.
Alkotmányosrend helyreállítása: ez itt mellébeszélés. Tény, hogy van néhány pont, ahol alkotmány-ellenes, ami történik (például amikor állami intézmények nem adnak ki olyan adatokat, amiket kötelező lenne kiadniuk). De alapvetően a fidesz rendszerrel nem az a baj, hogy alkotmány-ellenes, hanem hogy írtak maguknak egy olyan alkotmányt, ami alkotmányossá teszi a disznóságaikat.
A kérdés tehát nem az alkotmányos rend helyreállítása, hanem az, hogy visszaállítsuk-e az előző alkotmányt. Amit kétharmad nélkül nem könnyű.
Oktatási reform: no itt viszont teljesen megkerülhetetlen a nézeteltérés. Szerintem, és a legtöbb baloldali szerint (felmérések szerint is) a legelső és legfontosabb lépés az iskolák visszavétele lenne az egyházaktól.
Amit egy jobbik nem támogatna, főleg akkor nem ha azt szeretnénk, hogy a jobbik legyen a szalonképes jobboldal pártja.
Az egészségügyi reform meg egy buzzword, amire senkinek nincs semmi ötlete. Pontosabban szólva minden tanulmány, amit olvastam róla, az azzal kezdené, hogy szűntessük meg a kórházak háromnegyedét, mert túl sok van, túlzottan elaprózva. Ezt pedig a feudális orvosi társadalom nem akarja. Ergó bármilyen komoly egészségügyi reformmal szemben hatalmas tiltakozás lenne pont az egészségügyből. Ebbe nagyot lehet bukni, nem véletlenül nem próbálta meg senki.
"Nem kell többé félni a migránsoktól". Na ez a pont az, ami egy vicc és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Elismerem, ez egy baromi frappáns szójáték TótaW részéről. Talált egy kellően kétértelmű mondatot - egy mondatot, amit a baloldaliak értelmezhetnek úgy, hogy nem kell férni a migránsoktól, mert véget vetünk a xenofób riogató kampánynak. A jobbikosok meg értelmezhetik úgy, hogy nem kell félni, mert nem engedjük be őket.
De ennyi, ez egy szóvicc. Egy dodonai kétértelmű mondat. Ez olyan, mint a "Királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz". Egy szándékosan kétértelmű mondat. Ami a mai világban egy percet nem áll meg a lábán, mert ugye szemben a középkori levéllel, itt vissza lehet kérdezni. "Most akkor befogadunk-e majd menekülteket vagy sem? Lebontjuk-e a kerítést, vagy sem?"
És ezt pedig megkérdeznék. Megkérdeznék az újságírók. Azonnal megkérdeznék a fideszesek. De még a szavazók is megkérdeznék. Én pl. rögtön megkérdezném.
Ez megint csak egy olyan pont, ahol nem lehet egyetértés a baloldal és a jobbik között. A baloldali szavazótábor legnagyobb felháborodása a fidesz ellen az a xenofób gyűlöletkampány és a migránsokkal való alaptalan riogatás. Ha a baloldali jelöltek azt mondják, hogy megtartják a kerítést és nem fogadnak be menekülteket, akkor szavazóik harmadát elvesztik.
Fordítva pedig, ha a jobbik azt mondja, hogy lebontja a kerítést és befogad menekülteket, akkor ők veszítenék el szavazóik harmadát.
Azt gyanítom, hogy TótaW pont erre a mondatára a legbüszkébb, hogy ő milyen faszán átvágta a gordiuszi csomót, és egy dodonai szójátékkal megoldotta a világpolitika legégetőbb dilemmáját. Ha ez tényleg így van, akkor az eléggé szomorú.
4. Tényleg nem kellene egyéniség?
De nem csupán Tóta W konkrét konstruktív javaslatával szemben vannak aggályaim, hanem az általános elveivel is. "Senkit nem érdekel, mekkora egyéniségek vagytok. A ti dolgotok kormányt váltani." Ez a cikkének a legfőbb mondanivalója.
Én már régóta azon a véleményen vagyok, hogy a magyar politikai kultúra legnagyobb probléma az, hogy itt szinte senkinek sincs pozitív programja, koherens világképe és erre alapuló kampánya. Mindenki folyton csak azzal próbál szavazókat szerezni, hogy más pártok ellen uszít, velük riogat. "Szavazz ránk, mert a büdös szocik". "Szavazz ránk, mert a büdös szocik és a rohadt fidesz." "Szavazz ránk, mert a büdös szocik, a rohadt fidesz és a náci jobbik."
Szóval igenis "egyéniségre" lenne szükség: vagyis egy koherens politikai világképre, értékrendre és azon alapuló programra. Mindez persze hosszú távú szempont.
5. Bálványozás helyett érveket, önámítás helyett koherens világképeket!
Viszont e nélkül rövid távon se lehet működni. E nélkül, egy pozitív narratíva nélkül, nagyon kétes, hogy leváltható-e a fidesz. Én azt hiszem, hogy TótaW, és sok más értelmiség, azért nem akar pozitív politikai üzenettel foglalkozni, mert az mindenképp megosztó lesz, és számukra bőven elég pozitív az, hogy leváltjuk a fideszt. A gond az, hogy az átlagemberek számára viszont ez nem így van.
5.1. A 89-es rendszerváltás rendszere és nyertesei
A tét nem más, mint az a politikai, gazdasági, társadalmi és értékrendi berendezkedés, amit 89-ben behoztuk Magyarországra. Ez a szabadversenyen alapuló kapitalizmus, kis állami szerepvállalással, a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló parlamentáris demokrácia, azt kísérő szólásszabadság és vita-kultúra, a világpiachoz és a tőke beáramláshoz való laissez-faire hozzáállás és egy csomó egyéb efféle dolog.
Ez a rendszer az, amit a fidesz módszeresen bont le.
Na most van egy társadalmi réteg, akiknek ez a rendszer nagyon jó volt. Ebbe tartozik Tóta W is és én magam is. Mi vagyunk az az értelmiség és felső-középosztály, akik sikeresen szerepeltek a kapitalista világban, akik progresszívek, szabadgondolkodók, szekulárisak vagyunk, akiknek a nacionalizmus nem az identitásuk alapja (egy részünk pedig echte internacionalista), stb.
Ez a társadalmi réteget nagyon leegyszerűsítve nevezhetnénk fővárosi értelmiségnek. Persze nem csak fővárosiak, nem csak értelmiségiek, és nem is jómódú mindegyik tagja, de azért van egy markáns eloszlási görbe itt.
Szóval ezen réteg számára a 89ben létrehozott rendszer nagyon jó volt. Mi vagyunk a 89-es rendszerváltás nyertesei. És mivel ez nekünk nagyon jó volt, ezért nagyon nagyon szeretjük. És ezért nagyon nagyon nagyon rosszul vesszük, hogy a fidesz ezt a rendszert elbontja.
Ezért számunkra logikus azt mondani, hogy a legfontosabb dolog, hogy megállítsuk a fideszt, és minden más csak másodlagos kérdés. Ugye pont ez a jobbikkal való összefogás kérdése. Eljutott oda a helyzet, hogy sokan hajlandóak vagyunk akár egy neonáci, skinhead mozgalomból kinőtt pártot kormányra juttatni, ha ettől azt reméljük, hogy velük együtt meg lehet védeni a 89-ben létrehozott politikai és társadalmi berendezkedést.
5.2. A 89-es rendszerrel kapcsolatos illúziók
A probléma viszont az, hogy legtöbben pont azért, mert nagyon nagyon szerették azt a rendszert, ezért bálványozzák is. És elhitették magukkal azt, hogy ez a rendszer nem csupán nekik volt nagyon jó, hanem a társadalom minden tagjának nagyon jó.
Sőt, még arról is meggyőzték magukat, hogy mindenki más számára is nyilvánvaló, hogy ez a rendszer mennyire jó mindenkinek. Annak ellenére győzték meg magukat erről, hogy a nép elég egyértelműen jelzi a választásokon hogy nem, ők nincsenek erről meggyőzve :)
Ez nem csak Magyarországról szól, hanem az egész nyugati világban lezajló politikai átrendeződésre igaz szerintem.
De a progresszív értelmiség annyira a saját maga önigazolásának a csapdájába esett, hogy mikor a választási eredmények az arcába üvöltik, hogy "nem, a társadalom nagy része nem hisz ezekben az értékekben", akkor ők inkább mindenféle más magyarázatot keresnek (a facebook tehet mindenről, a neonácik tehetnek mindenről, a xenofóbia tehet mindenről), mintsem hogy szembenézzenek azzal, hogy a társadalom nagy része nincs meggyőzve arról, hogy az a rendszer annyira jó lenne nekik.
Ennek a történetnek fontos része az, hogy a társadalom több rétege számára ez a rendszer valóban jóval kevésbé jó, mint mi számunkra. Sőt, még az is vitatható, hogy jó-e egyáltalán! Ugye a marxizmus 170 éve arról szól, hogy a kapitalizmus miért nem jó a szegények számára.
Egyébként vicces, hogy ugyanazok az emberek egyik pillanatban tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mennyire kérdéses, hogy egyáltalán jó-e az a bizonyos politikai berendezkedés, azok egy másik pillanatban kész ténynek veszik hogy mindenkinek nagyon jó és mindenkinek így is kell erről vélekednie.
5.3. Az embereket meg kell győzni
Szóval amit meg kellene érteni, az az, hogy széles társadalmi rétegek vannak itt, akik nem érzik azt, hogy rossz lenne nekik a fidesz rendszer. És azok közt, akik úgy érzik, hogy rossz nekik, egy részük azt viszont nem érzi, hogy rosszabb lenne, mint közvetlenül előtte volt. És azok között, akik még azt is érzik, hogy rosszabb nekik, mint közvetlenül előtte volt, azok között is sokan nincsenek arról meggyőzve, hogy pusztán attól, hogy leváltanák a fideszt egy másik pártra, biztos jobb lenne nekik.
Ezért nem tartom túl esélyesnek azt a stratégiát, amit Tóta W javasol, hogy senki ne akarjon itt politikai identitást építeni, hanem CSAK váltsuk már le a fideszt. Pont, hogy politikai identitást, értékrendet, világképet kell építeni ÉS arról meggyőzni az embereket és azután lehet igazán mozgósítani az embereket a fidesz leváltására.
Sokan érzik, hogy azért bűzlik a dolog a fidesz körül. De amíg nem látnak egy pozitív alternatívát, addig sokan nem fognak megmozdulni.
5.4. A koherens világkép építése kihívás
A fidesznek van koherens világképe és ők az egyetlen politikai formáció az országban, akiknek van. Az ő világképük a horthysta világkép, ami a 19. századi nacionalizmus plusz egy nagy adag sértett gőg plusz egy paranoid összeesküvés elmélet, amivel remekül ki lehet magyarázni, hogy a csodálatos magyar nép a csodálatos magyar kormányával miért van mégis mindig szarban.
Elég gyalázatos értékrend ez, de kellően koherens világkép ahhoz, hogy immáron 20 éve egyben tartsa a fidesz szavazótáborát, miközben mindenki más széthullott.
Ezért a fidesz kihívóinak is kellene, hogy legyen politikai víziója, egy koherens világképe.
No persze egy efféle politikai világkép felépítése és népszerűsítése fárasztó és fájdalmas feladat. Azért fájdalmas, mert szembe kell néznünk sok olyan problémával, sok önkritikával, ami elől eddig elbújtunk, amit besöpörtünk a szőnyeg alá. Ráadásul a "hittérítéshez" el kell menni ellenséges közegbe, akik bele fognak kérdezni azokba a kínos pontokba, amiket magunk közt nem kérdezünk meg (pontosabban szólva: magunk közt lehurrogjuk azokat, akik belekérdeznek).
Szóval megvannak az okai annak, hogy miért nem vállalta fel ezt a melót senki. De ennek az ellógót melónak az ára a teljesen hiteltelen ellenzéki pártok, a tiszavirág életű újabb és újabb formációk, és a teljesen súlytalanná és jellegtelenné vált mszp.
No comments:
Post a Comment